Ries István (1885–1950)
Küngösön született, apja földbérlő volt, korai halála után anyja Budapestre költözött családjával. Elvégezte a Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karát, szakvizsgái után, 1912-ben ügyvédi irodát nyitott az Erzsébetvárosban. Egyetemistaként tagja volt a Galilei-körnek és a Társadalomtudományi Társaságnak. Az első világháborúban orosz fogságba esett, 1918 nyarán tért haza. Az 1918–1919-es forradalmak aktív résztvevője, a Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság propagandacsoportjának előadója és vöröskatona. A kommün bukása után néhány hónapra Bécsbe menekült, hazatérése után folytatta az ügyvédi munkát; védőügyvéd volt a népbiztosok perében. 1924-ben belépett az MSZDP-be és a magánalkalmazottak szakszervezetébe. Részt vett a Madzsar József által szerkesztett Társadalmi lexikon munkálataiban, számos cikket írt a Népszavába és a Szocializmusba. Vezetőségi tag többek között a Szocialista Jogászok Szervezetében és az MSZDP Országos Munkásjogvédő Irodájában. Az 1930-as években a Budapest VIII. kerületi szervezet elnöke, 1931-től a párt fellebbezési bizottsága, 1933 és 1935 között, majd 1939-től az országos pártvezetőség tagja, 1943-ban az öttagú elnökség munkájában is részt vett. A német megszállás alatt bujkálnia kellett. A második világháború után bekerült a Budapesti Nemzeti Bizottságba és a Fővárosi Törvényhatósági Bizottságba, a Községi Takarékpénztár Rt. igazgatóságának alelnöke. 1945. augusztusban beválasztották a Szociáldemokrata Párt Politikai Bizottságába, egyben ismét az országos vezetőség tagja. 1945. áprilistól folyamatosan parlamenti képviselő. 1945. július 27-től Valentiny Ágoston utódaként igazságügy-miniszter. Az 1947. augusztusi, a kommunista párt által elkövetett ún. „kékcédulás” választási csalás miatti tiltakozásul lemondott; a többi szociáldemokrata kormánytag is felfüggesztette működését, de a „minisztersztrájk” után – Ries is – visszatértek a koalíciós kormányba. 1945-től a Legfelső Ötös Sporttanács tagja, majd a Sportfőtanács elnöke, 1948-tól a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Ugyancsak 1948-ban választották a Magyar Jogászszövetség elnökévé. A pártegyesítés előtt az SZDP főtitkárhelyettese, az MDP-ben központi vezetőségi tag. Az ő minisztersége alatt készült el és lépett életbe 1949-ben az ország szovjet mintát követő alkotmánya. 1950. július 8-án koholt vádak alapján letartóztatták (miniszteri tiszte alól csak 17-én mentették fel), a Szakasits-perben akarták elítélni, ám a váci börtönben, minden bizonnyal a vallatás alatt elszenvedett kínzások miatt, szeptember 15-én elhunyt. 1956 júniusában rehabilitálták. Feleségét 1950-ben szintén letartóztatták, négy év múlva úgy szabadult, hogy nem emeltek vádat ellene.
Vélemények, javaslatok