Rusznyák István (1889–1974)
Budapesti értelmiségi családból származott. 1911-ben orvosi diplomát szerzett a Királyi Magyar Tudományegyetemen. 1912-től gyakornok Korányi Sándor professzor II. sz. belgyógyászati klinikáján. 1914-ben behívták katonának, 1918-ban szerelt le. A Tanácsköztársaság idején a Jaures-laktanya orvosfőnöke. A kommün bukása után professzora közbenjárására igazolták, visszakerült a belklinikára, 1926-tól magántanár, 1928-tól adjunktus. 1931-től a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanára, 1937–1938-ban az orvosi kar dékánja, majd 1939-ig prodékán. 1944-ig taníthatott az egyetemen, ekkor zsidó származása miatt deportálták; Ausztria területéről visszafordították, majd Magyarországra visszatérve hivatalosan nyugdíjazták. 1945-ben átvette a budapesti II. sz. Belklinika vezetését. 1946-tól az I. sz. Belklinika igazgatója. 1945. júliusban belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1946–1950 között a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke. 1946-ban az MTA levelező, rendes és igazgató tagjává választották. 1949-ben, az Akadémia szovjet mintára történt átszervezése után ő lett a testület elnöke, tisztét 1970-ig látta el. 1954-ben létrehozta a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetet, amelynek ugyancsak 1970-ig igazgatója volt. 1945–1947 között nemzetgyűlési, majd 1949-től 1967-ig országgyűlési képviselő, 1949. augusztusi megalakulásától 1958-ig az Elnöki Tanács tagja. 1950-ben az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökévé választották. Az MSZMP-be 1958-ban lépett be.Vélemények, javaslatok