Sántha Kálmán (1903–1956)
Nagybecskereken született köztisztviselői családban. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett. Az egyetem elme- és idegklinikáján dolgozott, 1929-től tanársegéd, 1934-ben idegrendszeri kutatásaival magántanári címet szerzett. 1936-tól a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával külföldön dolgozott. 1937-ben a Debrecenbe költözött, az ideg- és elmekórtani klinikán 1939-ben nyilvános rendkívüli, majd 1941-ben rendes tanárként habilitált. A szovjet csapatok 1944. október 19-i bevonulása előtt az elmenekült dékán helyébe lépve átvette a kar irányítását. 1944. december 16-án Debrecen képviseletében ideiglenes nemzetgyűlési mandátumot kapott; az alakuló ülésen alelnökké választották. Felesége, Majerszky Klára révén, aki egyetemista korában bekapcsolódott a debreceni baloldali értelmiségi-ifjúsági mozgalomba, majd 1945-ben belépett az MKP-be, kapcsolatba került a kommunista párt politikusaival, de ő maga nem lett párttag. Mivel ragaszkodott tudósi-polgári elveihez, hamar konfliktusba került az MKP vezetőivel; miután kiállt több professzor mellett, akiket aztán mégsem igazoltak, 1946. február 20-án lemondott a dékáni tisztségről. 1945-ben az MTA levelező, 1946-ban rendes tagjává választották, 1949-ben Kossuth-díjjal jutalmazták; a díjat felajánlotta a klinikának. Mind többször keveredett konfliktusba a hatalommal, lemondott a Magyar Tudományos Tanács és a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság tagságáról. 1949-ben nem újították meg felesége párttagságát. 1951. július 14-én kizárták az MTA-ból, majd 18-án eltávolították az egyetemről, és főorvosként Balassagyarmatra helyezték. Tanítványai többségének is távoznia kellett a klinikáról, felesége 1953-ig fél év kivételével nem kapott orvosi állást. A Nagy Imre-kormány idején visszatérhetett a tudományos életbe, 1954-ben kinevezték az Ideggyógyászati Szemle főszerkesztőjévé. Rehabilitációs eljárás keretében 1956. május 24-én visszaadták akadémiai tagságát, de ezt nem fogadta el, mert nem kapott elégtételt a törvénytelenségekért. 1956. augusztus 1-jén nyilvánosan rehabilitálták, szeptember 1-jével debreceni professzori állását is visszakapta, de azt súlyos betegsége miatt már nem tudta elfoglalni. Budapesten érte a halál.
Vélemények, javaslatok