Sólyom László (1908-1950)
Muraszombaton született. Édesapja, Schick Ferenc állami hivatalnok volt, korán elhunyt. Fiait az özvegyi nyugdíjból nevelő édesanya anyagi eszközök híján kisebbik gyermekét katonai pályára szánta; először a Bocskai István Katonai Középiskolába, majd a Ludovika Akadémiára került. Az akkor már magyarosított nevű Sólyom Lászlót 1931. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Első szolgálati helye a miskolci 7. tüzérosztály volt. A hadiakadémiát már főhadnagyként kezdte meg egy tizenkét hónapos franciaországi tanulmányút után. 1939-ben elvégezte az akadémiát, de a kialakult politikai helyzet következtében zsidó származása miatt 1941. augusztus 1-jén századosként leszerelt, s azután barátjával, Pálffy Györggyel együtt az Egyesült Izzónál dolgozott. Itt került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. 1942-ben felvették a KMP-be, majd pártutasításra belépett az FKgP polgári tagozatába. A nyilas uralom alatt illegális tevékenységet folytatott, a Kommunista Párt Katonai Bizottsága, illetve a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottsága tagjaként fegyveres akciógárdákat szervezett. 1944. november 19-én letartóztatták, de sikerült megszöknie. 1945 januárjában Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki, feladata a demokratikus rendőrség megszervezése, a közbiztonság helyreállítása és a háborús bűnösök bíróság elé állítása volt. A németek kitelepítése körüli konfliktusai miatt áthelyezését kérte a honvédséghez. 1946. május 12-én vezérőrnagyként a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportjának vezetője lett. Az időközben altábornaggyá előléptetett Sólyom 1948. december 9-től a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, 1947–1950 között emellett a Honvéd Tisztképző Akadémián a hadtörténet tárgy előadója volt. A régi tisztekkel szemben elindított tisztogatások 1950. május 20-án őt is elérték, letartóztatása után koncepciós perben halálra ítélték, és augusztus 19-én kivégezték. 1956-ban részben rehabilitálták, újratemetésére kivégzett tábornoktársaival együtt október 13-án került sor.
Vélemények, javaslatok