Sulyok Dezső (1897–1965)
Az Adásztevel községhez tartozó Simaházapusztán született, apja molnár volt. Kilencévesen elvesztette a szüleit, nagybátyja nevelte. Pápán érettségizett, ezután behívták katonának, 1916 –1918 között az olasz és az orosz fronton szolgált. Hazatérve csendőrtiszti tanfolyamot végzett, a Tanácsköztársaság alatt hadnagyi rangban a pápai karhatalom közbiztonsági előadója, a kommün bukása után csendőrparancsnok. A Királyi Magyar Tudományegyetemen megkezdett jogi tanulmányai miatt 1920 februárjában leszerelt. A doktorátus megszerzése, majd a szakvizsga után, 1924-ben ügyvédi irodát nyitott Pápán. 1925-től rendszeresen cikkeket közölt a Pápa és Vidékében. Belépett a kormány politikáját támogató Keresztényszocialista Pártba, 1926 –1931-ben választmányi tag. 1929-ben bekerült a város képviselő-testületébe, 1935-ben újraválasztották. Az 1931. évi országgyűlési választások előtt pártja nem támogatta jelöltségét, ezért néhány hónap időtartamra belépett a kormánypártba. Innen történt távozása után egy időre visszavonult az országos politizálástól. 1935-ben újra csatlakozott a kormánypárthoz, de a választásokon csak nem hivatalos jelöltként indították. Ennek ellenére, a Magyar Élet Pártja hivatalos jelöltje előtt Pápán országgyűlési mandátumot szerzett. A szavazás után másfél hónappal, csalódva Gömbös Gyula miniszterelnök politikájában, másodszor is távozott a kormánypártból. 1937-ben belépett az FKGP-be. 1938-ban ő interpellált a mindinkább jobbra tolódó Imrédy Béla zsidó származása ügyében, ami miatt a miniszterelnök lemondásra kényszerült. Ugyancsak interpellációban tette szóvá Szálasi Ferenc örmény származását. A második zsidótörvény ellen szavazott. 1942. január –1943. június között főhadnagyi rangban az orosz fronton szolgált. 1943-tól az FKGP polgári tagozata társelnöke, részt vett a párt Kállay Miklós miniszterelnökhöz benyújtott háborúellenes memoranduma kidolgozásában. 1944. április 3-án letartóztatták, és Nagykanizsára internálták. Két hónap múlva, Mindszenty József veszprémi püspök közbenjárására szabadon engedték. A nyilas hatalomátvétel után újra bujkálnia kellett. 1945. április–szeptember között Pápa polgármestere és rendőrkapitánya, majd 1947 augusztusáig a Pénzintézeti Központ elnöke. 1945. augusztusban bekerült az FKGP Országos Intézőbizottságába. 1945. júniustól az Ideiglenes Nemzetgyűlés, októbertől a budapesti törvényhatósági bizottság, novembertől a Nemzetgyűlés tagja. 1945. novemberben, Imrédy Béla tárgyalásán a vád képviselője. Tildy Zoltán elnökké választása után a miniszterelnöki poszt egyik várományosa, de a munkáspártok elzárkóztak jelölésétől; 1946. március 12-én a Baloldali Blokk követelésére 19 másik képviselővel együtt még a pártból is kizárták. Társaival 15-én megalakították a Magyar Szabadság Pártot (működésüket a Szövetséges Ellenőrző Bizottság csak júniusban engedélyezte), amelynek elnöke lett, a Holnap című pártlap főszerkesztője. Miután az 1947-ben módosított válaszási törvény Magyar Élet Pártja-tagsága miatt lehetetlenné tette jelöltségét a közelgő választásokon, július 21-én feloszlatta pártját, és lemondott mandátumáról. Augusztus 14-én elmenekült az országból; október 7-én megfosztották állampolgárságától. Az USA-ban telepedett le, 1949–1950-ben a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottsági tagja, a belügyi osztály vezetője; Nagy Ferenccel és Varga Bélával való vitája miatt – utólag is számon kérte rajtuk a kommunista párt nyomására engedményeket tevő politizálást – vált ki a szervezetből. 1948 –1950-ben az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője. Az emigrációs kiadványok rendszeres szerzője; 1948-ban Svájcban, német nyelven, 1954-ben New Yorkban magyarul jelentek meg visszaemlékezései. 1956 után Magyar Október 23. Mozgalom néven önálló szervezetet alapított, de ez nem tett szert jelentősebb befolyásra. New Yorkban hunyt el.
Vélemények, javaslatok