Szerov, Ivan Alekszandrovics (1905-1990)
Szovjet állambiztonsági tiszt. A vologdai kormányzóságban, Afimszkoje faluban született. 1924–1925-ben a község tanácselnöke volt. 1928-ban elvégezte a leningrádi katonai műszaki főiskolát, 1926-ban felvették a kommunista pártba. 1935-ig különböző egységek parancsnoka volt a Vörös Hadseregben. 1939-ben elvégezte a Frunze Akadémiát. 1939-től dolgozott a belügyi apparátusban, az év végétől az Ukrán SZSZK belügyi népbiztosaként. 1940–1949 között az ukrán párt KB- és PB-tagja. 1941-ben előbb állambiztonsági, majd 1941–1947 között belügyi népbiztos, illetve a belügyminiszter helyettese volt. 1944-ben ő irányította a kollaborációval vádolt népek – a csecsenek, az ingusok, a kalmükök és a krími tatárok – kollektív kitelepítését. 1945. április–június között az 1. belorusz front parancsnokhelyettese, 1945–1946-ban a németországi szovjet megszállási övezet katonai közigazgatását irányította főparancsnok-helyettesként. 1947. februártól a belügyminiszter első helyettese, majd 1954 márciusától 1958-ig hadseregtábornoki rangban a KGB elnöke volt. 1956–1961 között tagja volt az SZKP Központi Bizottságának. 1956. október–novemberben ő vezényelte a szovjet államvédelmi szervek magyarországi tevékenységét, amiért megkapta a Kutuzov-érdemrend 1. fokozatát. 1958–1962 között a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese, a hírszerzés főnöke, 1946–1962 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja volt. Tisztségéből 1963-ban, O. V. Penykovszkij amerikai és angol kém leleplezése után felmentették;vezérőrnaggyá fokozták le, egyben megfosztották A Szovjetunió Hőse címtől. A turkesztáni, később a Volga melléki katonai körzet felsőoktatási tanácsadója lett. 1965-ben betegség miatt nyugdíjazták, és még abban az évben kizárták az SZKP-ból.
Vélemények, javaslatok