Szirmai István (1906–1969)
Zilahon született, apja polgári radikális meggyőződésű újságíró. Párizsban és Kolozsvárott járt egyetemre, jogi tanulmányokat folytatott. A vizsgák után nem teljesítette a szakmai gyakorlatot, magántisztviselőként helyezkedett el. 1929-ben belépett a román kommunista pártba, 1941 júniusáig az erdélyi tartományi vezetőségben dolgozott, a kolozsvári, majd a Szamos kerületi pártbizottság tagja, az erdélyi Vörös Segély titkára. Észak-Erdély visszacsatolása után a román és a magyar kommunisták összekötőjeként a magyar rendőrség elől Budapestre menekült, ahol átigazolták a KMP-be. 1942 őszén bekerült az újjászervezett KB-ba, majd 1943 nyarától a titkárság tagja, az észak-erdélyi tartományi pártbizottság vezetője. Részt vett az illegális KMP feloszlatásában, és Békepárt néven való újjászervezésében, továbbra is a KB tagja. 1943 novemberében a katonai elhárítás letartóztatta, 1944. február 28-án hűtlenség vádjával 15 évi fegyházra ítélték. 1944 októberében megszökött, Szegeden az MKP Dél-Magyarországi Területi Bizottsága titkárhelyettese, majd titkára, 1945 tavaszától a Délmagyarország felelős szerkesztője, nyártól – miután a lap az MKP-hoz került – főszerkesztő. 1945 végétől a Központi Vezetőség munkatársa, 1947. novemberig tömegszervezeti osztályvezető, majd a nő- és ifjúsági titkárság vezetője. 1947 szeptemberétől a KV Szervező Bizottsága tagja, 1949. júniusig a titkárság vezetője; a pártegyesítő kongresszuson a KV és a Szervező Bizottság póttagja lett. 1949. szeptemberben megszüntették szervező bizottsági tagságát, és kinevezték a Magyar Rádió elnökévé. 1945. novembertől parlamenti képviselő. 1953 januárjában a tervezett cionista per kapcsán letartóztatták (a rádió éléről csak februárban váltották le), megfosztották mandátumától, és megszüntették KV-póttagságát. 1954-ben ítélet nélkül szabadult, a Zálogház Vállalatnál, később a Begyűjtési Minisztériumban dolgozott. 1955-ben rehabilitálták. 1956 nyarától a budapesti pártbizottság lapja, az Esti Budapest főszerkesztője. 1956. decemberben kinevezték a kormány újonnan szervezett, a sajtó irányítását végző Tájékoztatási Hivatalának elnökévé. 1957. júniustól az MSZMP KB tagja. 1957. július –1959. december között a KB agitációs és propagandaosztálya vezetője. 1958-tól újra országgyűlési képviselő. Az MSZMP 1959. évi, VII. kongresszusán a PB póttagjává, egyben a KB titkárává választották, Kádár János közvetlen munkatársa, Kállai Gyula után ő lett a kulturális és ideológiai terület felügyelője; elődjénél engedékenyebb kultúrpolitikát folytatott. 1962-től a Politikai Bizottság rendes tagja; megbízták a KB agitációs és propagandabizottsága irányításával. 1966-tól továbbra is ő a bizottság vezetője, de a KB-titkári tiszt alól felmentették. 1969 tavaszán egészségügyi állapotára való tekintettel nyugdíjazták; a PB-nek haláláig tagja maradt. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok