Sztójay Döme (1883–1946)
Versecen, Temes vármegyei szerb családban született, eredeti neve Sztojakovics volt. 1902-ben, a pécsi hadapródiskola elvégzése után hadapród tiszthelyettessé avatták. Budapesten folytatta a katonai tanulmányokat, majd csapatszolgálat után, 1907–1910 között a bécsi hadiiskolán tanult. 1910-től vezérkari beosztásokba vezényelték. Az első világháborúban 1917-ig boszniai és hercegovinai, valamint dalmáciai csapatokat irányító tábornoki törzshöz tartozott. Ezután a 21. hegyi dandár vezérkari főnöke, majd a hadsereg-főparancsnokság hírszerző osztályán a Balkán-csoport vezetője volt. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Hadügyminisztérium hírszerző, kémelhárító és nyilvántartó osztálya élére került. A proletárdiktatúra idején a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító főnöke. A kommün bukása után újra osztályvezető a Hadügyminisztériumban, majd novembertől, csatlakozva a Horthy-féle Nemzeti Hadsereghez, a fővezérség hírszerző csoportja vezetője. Horthy Miklós kormányzóvá választása után, 1920. júliustól 1925-ig a minisztérium hírszerzési és kémelhárítási osztályának vezetője. 1925-től vezérkari ezredesi rangban a berlini magyar követség katonai attaséja. 1933-ban elérte a tábornoki rendfokozatot. 1933-tól Budapesten a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztályát vezette. 1935. decembertől szolgálaton kívüli altábornagyként berlini magyar nagykövet lett. Közel tíz éven keresztül képviselte Magyarországot Berlinben azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az ország legfőbb érdeke a lehető legszorosabb kapcsolat a náci Németországgal. Magyarország német megszállása után, 1944. március 22-én a németek követelésére (miután Horthy Hitler első jelöltjét, Imrédy Bélát nem volt hajlandó kinevezni) miniszterelnök, egyben külügyminiszter lett. Kormánya élén teljes mértékben kiszolgálta a német vezetést; feloszlatták az ellenzéki pártokat, bevezették a teljes sajtócenzúrát, a zsidókat gettókba kényszerítették, megkezdték koncentrációs táborokba szállításukat, és háromszázezerre emelték a fronton harcoló katonák számát. Horthy csak június végén lépett fel Sztójayval szemben (leállíttatta a budapesti deportálásokat), majd az 1944. augusztus 23-i román kiugrás után elszánta magát menesztésére, ami augusztus 29-én történt meg. Leváltása után visszavonult a közélettől, a nyilas uralom alatt sem vállalt hivatalt, bár 1944. novemberben szolgálaton kívüli vezérezredessé léptették elő (a kinevezési folyamatot még Horthy indította meg szeptemberben). 1945 elején a nyilas államgépezettel együtt Németországba menekült, májusban az amerikai hatóságok tartóztatták le, és októberben kiadták Magyarországnak. A népbíróság a miniszterelnöksége idején hozott intézkedéseiért 1946. március 22-én háborús bűnösként golyó általi halálra ítélte. Miután a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon megerősítette az ítéletet, a Markó utcai börtön udvarán augusztus 24-én kivégezték.
Vélemények, javaslatok