Timár István (1913-1991)

Budapesten született. Elvégezte a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát. A második világháborúban munkaszolgálatra hívták be; 1944 őszén sikerült megszöknie. Erdei Ferenc, a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere kinevezte rendőrfogalmazónak. 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fővárosba, 1948 decemberéig a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot, 1947 decemberétől Péter Gábor helyettese vol t. A BM ÁVH-tól ezredesi ranggal távozott. A politikai rendőrség egyik főtisztjeként és a vizsgálati főosztály vezetőjeként, ő hallgatta ki Szálasi Ferencet és a főbb háborús bűnösöket, majd a későbbiekben vezető szerepet játszott a Magyar Közösség- és a MAORT-ügy vizsgálatának lefolytatásában. 1948-as távozását követően az Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi és ügyészi főosztályának vezetője volt. 1953. januárban letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerősen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október közepén szabadult; legfőbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta. Ezt követően visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, a törvény-előkészítő osztály vezetője lett, majd 1962. január 16-án kinevezték a Legfelsőbb Bíróság első elnökhelyettesévé. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértő perek lezárásáról hozott határozatát követően, szeptember 30-án felmentették tisztségéből. A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe került, innen vonult nyugdíjba. Budapesten érte a halál.


Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda
Utolsó módosítás: 2000. november 29. szerda
Copyright © Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére