Ulbricht, Walter (1893-1973)
Lipcsében született, eredeti szakmája asztalos volt. 1912-ben belépett a szociáldemokrata pártba. Az első világháború alatt katonaként antimilitarista propaganda miatt letartóztatták; 1918 végén szabadult. Mint Karl Liebknecht körének tagja 1919-ben részt vett a kommunista párt megalakításában, 1921–1923 között türingiai titkár volt. 1923-tól a pártközpontban dolgozott, elsősorban szervezőtehetségével tűnt ki, és nagy szerepe volt az üzemi pártsejtek kialakításában. 1923–1924-ben KB-tag, 1924–1925-ben Moszkvában a Komintern VB munkatársa, 1926-tól a szász tartományi gyűlés, 1928–1933-ban a Reichstag tagja volt. 1927-ben ismét beválasztották a kommunista pártKözponti Bizottságába, majd 1929-ben a Politikai Bizottságba. 1932–1933-ban a titkárság tagja, 1929–1932 között a Berlin–Brandenburg–Lausitz–Grenzmark pártkörzet vezetője volt. 1928–1929-ben, majd 1938–1943 között a német párt Komintern-képviselője, 1928-ban a VB póttagja lett. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után emigrált, 1933–1936 között Franciaországban élt, majd 1938-ig részt vett a spanyol polgárháborúban, politikai biztosként harcolt a köztársaságiak oldalán. A Szovjetunióban töltött évei (1938–1945) alatt a hivatalosan Wilhelm Pieck vezette emigráns kommunista párt meghatározó személyiségévé vált. 1945. április végén a szovjet csapatokkal tért vissza Berlinbe. 1946-ban keresztülvitte a kommunista párt és a szociáldemokrata párt szovjet megszállási övezetbeli szervezeteinek egyesítését. 1946-tól 1950-ig az új párt, a Német Szocialista Egységpárt (SED) Központi Bizottságának titkára, egyben a párt helyettes elnöke, 1949-től PB-tag volt. Ő irányította a SED átalakítását marxista–leninista tömegpárttá. 1949. október 7-én az újonnan alapított Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese, 1950-ben a SED főtitkára (1953-ban első titkára) lett. Nevéhez fűződik a szovjet típusú állami berendezkedés megvalósítása. 1960-ban az államfői posztra (az Államtanács elnökévé), 1963-ban a Nemzeti Védelmi Tanács elnöki tisztébe is megválasztották, ezzel gyakorlatilag az összes hatalom az ő kezében összpontosult. A két Németország elvét vallotta, 1961-ben szorgalmazta a berlini fal felépítését. Az 1960-as években fő külpolitikai törekvése az NDK nemzetközi elismertetése, s a keleti blokkon belüli minél nagyobb mozgástér megszerzése volt. 1968-ban élesen támadta a csehszlovákiai reformtörekvéseket, s támogatta a Varsói Szerződés országainak intervencióját. 1971-ben lemondott a SED első titkári posztjáról, ami a politikai élettől való visszavonulását jelentette.
Vélemények, javaslatok