A Dimávag dolgozóinak 21 pontja

1956. október 23.

Mi, a Dimávag Gépgyár dolgozói, figyelemmel kísérve országunk általános politikai és gazdasági helyzetének alakulását, megállapítjuk, hogy semmi esetre sem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel.

Nagy örömmel üdvözöltük és üdvözöljük most is – első, szabad légkörben született, nyilvános proklamációnkban – az MDP Központi Vezetőségének júliusi határozatát. Sajnálattal állapítjuk meg azonban, hogy országunkon belül a demokratizálódás, a múlt bűneinek jóvátétele és a jobb jövő kialakítása nem halad biztató ütemben, sőt véleményünk szerint sok esetben stagnál, egy helyben topog. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy ez az állapot tarthatatlan.

Mi, a Dimávag Gépgyár dolgozói, 11 éven keresztül tűrtük, néha ökölbeszorult kézzel, könnyező szemmel, de szótlanul, hogy miként akarják egyesek szervezetten, a párt, a nép érdekeire hivatkozva semmivé tenni, ködbe foszlatni mindannyiunk legszentebb vágyát, a szocializmus nagy ügyét és a magyar munkásosztály vezető szerepét és becsületét.

Hosszú éveken keresztül a munkásosztály ügyének és akaratának leple alatt követték el a személyi kultusz ma még meg nem nevezett képviselői égbekiáltó igazságtalanságai[ka]t. Az üzemekből berendelt és előre megszövegezett táviratokra hivatkozva gyilkolták le népünk legjobbjait, juttattak másokat börtönbe és sodorták az országot egy súlyos válság szélére.

Nekünk ebből elég volt! Mi nem akarunk többé egyes vezetők önkényét alátámasztó, mindent megszavazó és mindent eltűrő tudatlan tömeg lenni. A mi népünk, közte a Dimávag dolgozói is, megérett arra, hogy végre a saját kezébe vegye országa sorsának irányítását. Le kívánjuk szögezni, hogy nem akarunk és csírájában el is fojtunk minden esetleges kapitalista restaurációt, bármilyen ilyen irányú törekvést. Mi szocializmust akarunk, de a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, ami tükrözi a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit és legszentebb nemzeti érzéseit.

A mi népünk évszázadokon keresztül tűrte és nyögte a különféle elnyomók által rákényszerített gyarmati rabszolgasorsot. Mi ezt nem akarjuk többé, a mi népünk legjobbjai: Petőfi, Kossuth, Táncsics, Szamuely, Kun Béla, Rajk, Pálffy nyomdokain haladva, szabad, független kül- és belpolitikával rendelkező, a nemzetközi politikában a teljes egyenlőség elve alapján álló országot akarunk.

Mi nem akarjuk soha többé szemünk elől téveszteni ezeréves nemzeti múltunk haladó hagyományait, sőt ezekből tanulva akarjuk felépíteni szabad, független, szebb hazánkat.

Szem előtt tartva az eddig elmondottakat, a következő pontokba foglaljuk össze a Dimávag Gépgyár dolgozóinak követelését.

Követeljük mint legfontosabbat, hogy az úgynevezett személyi kultusz uralma alatt önmagukat kompromittált személyeket mindenre való tekintet nélkül nevezzék meg és haladéktalanul távolítsák el a Központi Vezetőségből, a kormányból és az állami szervektől.
A párt- és az államvezetés legfontosabb funkcióiba kerüljenek olyan kommunisták és pártonkívüliek, akik a proletár nemzetköziség elvének betartása mellett elsősorban magyarok, tisztelik nemzeti hagyományainkat, ezeréves nemzeti múltunkat. Személyük, hazaszeretetük és munkásságuk legyen a biztosíték arra, hogy a múlt soha többé vissza ne térhessen.
Követeljük az államvédelmi hatóságok intézménye felülvizsgálását, a múltban legkisebb mértékben kompromittált vezetőinek és funkcionáriusainak megnevezését és azonnali eltávolítását. Továbbá követeljük, hogy az államvédelmi szervek minden tevékenységét a magyar nép érdekei alá rendeljék.
Követeljük Farkas Mihály és társai bűnügyének nyilvános, független bírósági tárgyalását, függetlenül attól, hogy ez a per esetleg egyes jelenleg fontos beosztásban levő egyéneket kompromittálna is.
Az új, haladó értelmiség legharcosabb rétegeivel, az egyetemi ifjúsággal és a haladó írókkal és újságírókkal, akik elismerik a párt és a munkásosztály vezető szerepét, valamint minden olyan megmozdulással, amely az itt kifejtettekkel egyetért, legteljesebb mértékben szolidaritást vállalunk.
Követeljük az elmúlt években kötött és az ország gazdasági életében károsan ható külkereskedelmi szerződések felülvizsgálását is nyíltan az ország közvéleménye elé terjeszteni. Követeljük az esetleges, a népgazdaságunk egészére előnytelen kereskedelmi szerződések felbontását. Követeljük, hogy az ország külkereskedelme a legteljesebb fokú egyenlőséggel alakuljon. Követeljük a külkereskedelmünkben megmutatkozott hibák okozóinak megnevezését és felelősségre vonását.
A tervgazdaság terén megmutatkozó súlyos hibákkal kapcsolatban követeljük a Tervhivatal vezetőjét és a tervezés terén meglevő hiányosságokban bűnös egyéneket sürgősen leváltani.
Követeljük, hogy mind a mai napig a titok fátylával borított uránium-ügyre derítsenek fényt. Követeljük, hogy a magyar nép nemzeti kincsét, az uránércet és alumíniumot kizárólag a magyar nép és a béke érdekében használják fel. Az uránérc felhasználásáról a valóságnak megfelelően tájékoztassák a közvéleményt.
Követeljük a kategória-alapbérek az ország gazdasági élete által megengedett legnagyobb mértékű emelését, a reálbérek emelését, a burkolt áremelés megszüntetését.
Követeljük a nyugdíjkorhatár férfiaknál 55, nőknél 50 évre való leszállítását, a nyugdíjak reális felemelését.
Követeljük a családi pótlék felemelését, a 4 százalékos gyermektelenségi adó eltörlését.
Követeljük – mint szerzett jogunkat –, adják vissza a vasúti kedvezményt, Évi kétszeres ingyenes és évi kétszeres kedvezményes utazás esetére.
Követeljük az égető lakásproblémák fokozottabb mértékű megoldása érdekében biztosítani Miskolcon az 5000 lakás feltétlen felépítését, valamint azt, hogy a vállalatok nyújtsanak sokkal nagyobb mértékű támogatást a kislakás-építési akció beindításához, elfogadható pénzügyi feltételek mellett.
A mezőgazdaság szocialista útjával egyetértünk, de követeljük, hogy az átszervezés a legteljesebb őszinteség (önkéntesség) és a parasztság érdekeinek és nemzeti sajátosságainak szem előtt tartásával történjen. Vizsgálják felül a parasztság beadási rendszerét.
A legteljesebb mértékben egyetértünk [a] Gomulka elvtárs vezetésével Lengyelországban végbemenő politikai változásokkal, és mi, dolgozók szolidaritásunkról biztosítjuk a lengyel elvtársakat.
Mindezen követelések megvalósítását csak úgy látjuk megvalósíthatónak, ha az országgyűlés nem lesz többé szavazógép és ha a képviselők nem lesznek Fejbólintó Jánosok. Követeljük tehát, hogy az elkövetkező választások során biztosítsák az általános és titkos választójogot, nemcsak szavakban, hanem tettekben is. Ezáltal azt, hogy az országgyűlésben a nép bátor képviselői legyenek.
Az új, független magyar kormány lépjen ki a Varsói Szerződésből és ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben.
A békeszerződés értelmében 1957. január 1-jéig vonuljanak ki a szovjet csapatok Magyarország területéről.
Március 15-ének nemzeti ünnepnappá és munkaszüneti nappá, október 6-át nemzeti gyásznappá való visszaállítását követeljük.
Az új magyar kormány folytasson tárgyalásokat a szovjet kormánnyal a politikai és hadifoglyok hazaszállítása érdekében.
A fentiekben leszögezetteket elküldjük gyárunk parlamenti képviselőinek is, azzal az utasítással, hogy a közeljövőben összehívott parlamentben a fenti kérdésekben interpellációt nyújtsanak be és követeléseink végrehajtásáról hetenként szóban és írásban tájékoztassanak bennünket.

Dimávag Gépgyár

munkásszervező bizottsága

(Közli: Északmagyarország, 1956. október 25. Rendkívüli kiadás.)

(Megjelent: Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni. Szerk.: Kozák Gyula és Molnár Adrienne. Bp. 1993. 349-351. l.)