A Belügyminisztérium jelentése a tiszalöki internálótáborról
1953. október 24.
Az internálás rendszerének megszüntetésével kapcsolatban hozott kormányhatározat végrehajtására a külföldi állampolgárságú internáltak (és olyanok, akik eredetileg magyar állampolgárok voltak, de időközben hozzátartozóik Magyarországról ki lettek telepítve) akik ellen bírósági eljárás lefolytatható nem volt, 1953. augusztus 15-ével a tiszalöki internálótáborba lettek elhelyezve. Összesen 1179 személy. Többségben nyugatnémetek (1000 fő), kisebb részük osztrák, jugoszláv és néhány más állampolgár.
A táborban elhelyezett internáltak előtt 1953. augusztus 17-én ki lett hirdetve, hogy fel lesznek ajánlva kormányaiknak átvételre, és amikor azok választ adnak, el lesznek szállítva és át lesznek adva. Aki azonban közülük Magyarországon akar maradni, kérheti a letelepedési engedély megadását. A közlés után többen kijelentették, hogy Magyarországon kívánnak maradni, ezek, miután megkapták a letelepedési engedélyt, szabadon lettek bocsátva.
Nem sokkal a tiszalöki táborban történt elhelyezésük után a Külügyminisztérium az illetékes kormányok szerveivel megkezdte a tárgyalásokat átadásuk érdekében. Átadásukig az internáltak megfelelő bérezés és ellátás mellett a Tiszalöki Erőmű építkezésénél vannak foglalkoztatva.
1953. október 4-én 21.20 órakor a táborban elhelyezett nyugatnémet, osztrák és jugoszláv állampolgárságú internáltak kitörést kíséreltek meg.
A kitörési kísérlet előzményeivel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a tábor parancsnokságának nem volt megfelelő képe az internáltak körében uralkodó hangulatról. Bár a tábor operatív csoportjának volt jelentése arról, hogy szeptember 28-án Csikós Mihály nevű személy, aki mint polgári alkalmazott dolgozott az építkezések területén, azt a hírt vitte be az internáltak közé, hogy nem fogják őket hazaszállítani, hanem Magyarországon lesznek letelepítve.
Az internáltak körében olyan találgatások indultak, hogy a magyar kormány a hazaszállításukkal kapcsolatos ígéretét nem fogja betartani. Az internáltak között a hangulat romlott, a termelés visszaesett.
Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a termelés fokozásának érdekében 1953. október 2-án utasítást adott a tábor internált munkavezetőjének, Finn Ferencnek, hogy hívja össze az internált munkavezetőket egy megbeszélésre és közölje velük, hogy engedélyt kapott azok élelmezésének feljavítására, akik a termelésben jó teljesítményt érnek el. Hívja fel a munkavezetők figyelmét a többtermelésre, és ennek érdekében szervezzenek munkaversenyt.
Egyben közölte azt is, hogy rövidesen egy termelési értekezletet fog tartani, ahol beszámol a termelés visszaesésének okairól.
1./Finn Ferenc internált a táborparancsnok utasítását végrehajtva összehívta a munkavezetők értekezletét, ahol kb. 25 fő vett részt. Az értekezleten az internált munkavezetők a munkaversenyt visszautasították, és Finn Ferenc kezdeményezésére elhatározták, hogy október 4-én, vasárnap gyűlést tartanak, arra meghívják a táborparancsnokot is. Finn Ferenc internált ekkor írásba foglalta az internáltak követeléseit, és azt október 3-án átadta Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnoknak. A követelésekben szerepelt:
1. Különböző tisztálkodási eszközöket és az 56 órán túl nehéz testi munkát végzők zsírpótlékot kapjanak.
2. Választ kérnek arra, hogy mikor fognak hazamenni.
3. A munkaversenyt a táborban lévő internáltak nem fogadják el.
4. A tábor valamennyi dolgozója nevében kérik, hogy október 4-én 10 órakor megtartandó értekezleten a táborparancsnok vegyen részt.
Október 4-én 10.30 órakor a táborparancsnok az értekezleten megjelent. Az értekezleten jelen volt csaknem valamennyi internált. A táborparancsnok felszólította az internáltakat, hogy bátran szólaljanak fel, és a termelésről kezdett beszélni. A táborparancsnok a mondanivalóját be sem tudta fejezni, mert az internáltak követelték, hogy a hazatérésük időpontjára adjon választ. Az értekezleten felvett jegyzőkönyv alapján meg lehet állapítani, hogy a felszólalók közül csaknem valamennyien a hazatérés kérdését vetették fel és zajos tüntetést rendeztek amellett, hogy erre a kérdésre a táborparancsnok adjon választ. A táborparancsnok választ adni nem tudott, későbbi jelentése szerint, látva a fenyegető helyzetet, ígéretet tett az internáltaknak, hogy követelésüket a minisztériumnak felterjeszti, a választ velük tudatni fogja, és ezzel a tábort elhagyta.
Ezt követően megbeszélést folytatott az operatív csoport vezetőjével és a belső karhatalmi század parancsnokával. A megbeszélésen elhatározták, hogy erősítést kérnek és készenléti szolgálatot rendeltek el az őrség részére. Elhatározták továbbá, hogy a délelőtti gyűlésen részt vevők közül a hangadókat kiemelik. Az elhatározás alapján 9 internáltat emeltek ki és tettek fogdára, közöttük Finn Ferenc internált munkavezetőt is.
Az eseményekről Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a Büntetés-végrehajtási Parancsnokság felé távgépírón október 4-én 18.10 órakor tett jelentést. Ebben jelentette a délelőtti eseményeket. Majd ezután 18.36 órakor jelentette távgépírón, hogy az operatív csoport hálózati úton felfedte, hogy az internáltak szervezett kitörést készítenek elő.
A helyszínen az operatív csoport jelentéseinek átnézése során megállapítást nyert, hogy ez a jelentés nem felelt meg a valóságnak, mert ilyen értesülése [sem] a táborparancsnokságnak, sem az operatív csoportnak nem volt.
20.50 órakor a táborparancsnok jelentette, hogy az internáltak továbbra is tüntetnek, a tábor udvarán csoportosulnak és követelik a fogdán lévő internált társaik szabadon bocsátását. A hadifoglyok fenyegető magatartásával kapcsolatban a táborparancsnok, a hatóság vezetői ügyelete jelentése szerint, azt az utasítást kapta, hogy fegyveres beavatkozás nélkül likvidálja a hadifoglyok fenyegető magatartását.
Ekkor a táborparancsnok Nyíregyházáról tűzoltókat kért, akik 21.30 órakor egy államvédelmi őr biztosítása mellett vízsugarat bocsátottak a tüntető internáltakra. Erre az internáltak kitöréssel akartak válaszolni, amire a külső őrség tüzet nyitott.
Az események után október 5-én 5.30 órakor a helyszínre érkezett Valencsák János áv. ezr. elvtárs, majd Virágh Miklós bv. alezr. elvtárs és később Balázsi Béla áv. őrgy elvtárs, a Vizsgálati Főosztály vezetője több vizsgálóval.
A részükről lefolytatott vizsgálat során jelentéseikben megállapították, hogy október 4-én a délelőtti események után a hangulat ismét 18 óra körül vált feszültté, amikor a létszám megállapításánál az internáltak rájöttek, hogy több társuk ki lett emelve. Tüntetést rendeztek azok szabadon bocsátása érdekében. A táborparancsnok többszöri felszólításának sem tettek eleget, aki a tüntetés félbeszakítására, oszlásra és körleteikbe való bevonulásra szólította fel őket.
Ebben az időben történt, hogy Hubert Ferenc internált kezdeményezésére súlyosan bántalmazták László János nevű internált társukat, akiről Hubert uszítására az a feltevés alakult ki közöttük, hogy szolgálatokat tesz a táborparancsnokság részére.
A tűzoltókkal szemben is fenyegetően léptek fel, a rájuk bocsátott vízsugár hatástalannak bizonyult, a tűzoltókat és az őket biztosító államvédelmi őrt a tábor kapujáig szorították vissza. Majd „hurrá” kiáltással a tábor kapuja és kerítése felé nyomultak, fel voltak szerelve a táborban található botokkal és ütőszerszámokkal. A tűzoltókat biztosító őr ekkor géppisztolyából figyelmeztető lövéseket adott le. Az internáltak azonban erre sem torpantak meg, hanem továbbnyomultak a kapu felé. Ekkor következett be a fegyverhasználat, a külső őrség a kapuban elhelyezett géppuskából sorozatlövést adott le.
A fegyverhasználat következtében az internáltak közül 5 halott, 6 súlyos sebesült és 11 könnyebb sebesülés történt. A fegyverhasználat után az internáltak a sebesülteket és halottakat magukkal víve visszavonultak körleteikbe. A táborparancsnokság részéről nem történt intézkedés a sebesültek és halottak kiemelésére, azokat az internált orvosok látták el. Az internálótáborba csak október 5-én reggel, miután Valencsák áv. ezr. és Virágh bv. alezr. elvtársak megérkeztek, mentek be, és ők intézkedtek a halottak és sebesültek elszállításáról.
1953. október 5-én a táborban a rend teljes mértékben helyreállt. 5-én délután a Vizsgálati Főosztály kihallgatói megkezdték a kihallgatásokat, a kezdeményezők felderítését.
Az internáltak az utasításoknak szó nélkül eleget tettek; 5-én este közölve lett velük, hogy a zendülés és kitörés kezdeményezői felelősségre lesznek vonva, ugyanakkor közölve lett az is, hogy hazatelepülésük ügyében tett intézkedések nem lesznek félbeszakítva. Az első csoport, akikre ezekben a napokban érkezett válasz, elő lesz készítve a hazaszállításra.
Október 6-án az internáltak ismét munkába lettek állítva, fegyelmezetlenség, munkamegtagadás nem történt. Intézkedés történt az átadásra kerülők első csoportjának 80 – illetve 97 nyugatnémet – állampolgár, elkülönítésére és szállításra való előkészítésére.
A Vizsgálati Főosztály által lefolytatott nyomozás során megállapítást nyert, hogy a kitörési kísérlet megszervezéséért és előkészítéséért Finn Ferenc internált munkavezetőt (29 éves, budakeszi születésű, volt SS-katona) és Hubert Ferenc (28 éves, szálkai születésű, volt SS-katona) internáltakat terheli a felelősség.
A Budapesti Hadbíróság ezért 1953. október 17-én Finn Ferencet 6 évi börtönre, Hubert Ferencet 5 évi börtönre ítélte.
Az 1953. október 4-i események után a tiszalöki táborban elhelyezett, kül-államoknak átadásra kerülő internáltakkal kapcsolatban még az alábbi intézkedések lettek végrehajtva:
Az átadásra kerülő internáltak első csoportja (97 nyugatnémet) elő lett készítve az átadásra, keresményük el lett számolva, és lehetőség lett biztosítva arra, hogy keresményükön különböző használati tárgyakat vásároljanak (ruhát, cipőt, fehérneműt stb.). Október 20-án 46 osztrák állampolgárságú internált lett előkészítve ugyanilyen körülmények között az átadásra.
A táborban lévő ügynökségen keresztül folyamatosan be lesz víve az internáltak közé, hogy az október 4-i eseményekért a felelősség a kezdeményezőket, provokátorokat terheli.
A magyar kormány nem alkalmaz kollektív fenyítést, csak a felelősöket bünteti meg. A hazatelepítésük érdekében folytatott tárgyalásokat tovább folytatja. Hazatelepítésük időpontja a kormányaik által adott válasz időpontjától függ.
Finn Ferenc és Hubert Ferenc ügyében hozott ítélet október 18-án az internáltak előtt ismertetve lett, ugyanakkor meg lett adva a lehetőség arra, hogy többen hozzászóljanak és kifejtsék véleményüket a történtekről. Ezekről a hozzászólásokról hangfelvétel készült és ez hanglemezre lett rögzítve. Több fényképfelvétel történt a hazatelepítésre kerülő internáltakról, miután azok a vásárlásokat lebonyolították és különféle használati tárgyakkal magukat felszerelték. Keskenyfilmfelvétel készült a vásárlásokról és az első csoport útbaindításáról.
97 nyugatnémet és 46 osztrák átadása október 23-án a hegyeshalmi határállomáson megtörtént.
Intézkedés lett téve a Külügyminisztériumon keresztül az átadások meggyorsítására úgy, hogy a nyugatnémetek közül a Külügyminisztérium további 200 fő névsorát, majd azt követőleg újabb 300 és utána a még fentmaradók névsorát adja át a nyugatnémet szerveknek. A soron lévő 200-as csoport átadásának előkészítése folyamatban van.
Az október 4-i eseményekkel kapcsolatban a Belügyminisztérium fegyelmi osztálya vizsgálatot indított. A vizsgálat még nincs befejezve.
Dornai Sándor bv. fhdgy táborparancsnok a tábor vezetése alól fel lett mentve, és más munkakörbe helyezték.
Budapest, 1953. október 24-én
Lőke Gyula áv. alezr.
osztályvezető
(Megjelent: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 3. kötet. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994. 763-771. l.)