Kádár János rádióbeszéde
1956. október 30.
Munkástársaim! Dolgozó testvéreim!
Kedves elvtársak!
A mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérontásaitól megmentsük népünket, dolgozó tömegeinket, kijelentem, hogy azokban a döntésekben, amelyekben a Minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségének minden egyes tagja egyetértett. Én a magam részéről kijelenthetem azt is, hogy az előttem szólókkal, Nagy Imre, Tildy Zoltán, Erdei Ferenc ismerőseimmel és barátaimmal, általam nagyra becsült és tisztelt honfitársaimmal teljes mértékben egyetértek.
A kommunistákhoz szólok. Azokhoz a kommunistákhoz, akiket a párt soraiba az emberiség haladó eszméje, a szocializmus hozott és nem önző egyéni érdek. Képviseljék a mi tiszta, igazságos eszméinket tiszta, igazságos eszközökkel.
Elvtársaim! Munkástársaim!
Pártunkra az elmúlt évek rossz vezetése következtében súlyos terhek, árnyékok feküdtek. Ezektől teljes mértékben, tiszta lelkiismerettel, bátor, egyenes elhatározással meg kell szabadulni. A párt sorai meg fognak inogni. De én nem tartok tőle, hogy a tiszta, becsületes lelkű, őszinte kommunisták lesznek hűtlenek az eszméhez. Elhagynak majd bennünket azok, akik önző egyéni érdekből, karrierből vagy más szándékkal csatlakoztak hozzánk. De ettől a tehertől és vezetésünk egyes személyeinek múltbeli terhétől megszabadulva, ha bizonyos tekintetben elölről is, de kedvezőbb, tisztább feltételek között fogunk küzdeni eszméink, népünk, honfitársaink, hazánk javára.
Külön kérek minden egyes kommunistát, hogy mutasson példát, ténylegesen frázis nélküli példát a rend helyreállításában, a normális élet biztosításában, a munka, a termelés megindításában, az élet elemi rendjének megalapozásában, és az így szerzett becsülettel érdemeljük ki többi honfitársaink tiszteletét is.
(Elhangzott 1956. október 30-án 14 óra 50 perckor a rádióban. Közli: Népszava, 1956. október 31.)
(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 83-84. l.)