Mikojan és Szuszlov jelentése az SZKP Központi Bizottságának
1956. október 25.
Ma, október 25-én, a reggelre beálló nyugalmat követően dél felé ismét feszültté vált a helyzet Budapesten.
A Parlament előtti téren óriási tömeg gyűlt össze, amely a szovjet katonák felszólítására sem oszlott szét. Ráadásul a környező házak tetejéről egységeinkre több lövést adtak le, és benzines palackokkal felgyújtották egyik harckocsinkat. Mindezek következtében tüzelés kezdődött, és a hírek szerint 60 magyar vesztette életét, nem számítva a sebesülteket.
Ezenkívül magának a pártközpontnak az épülete előtt, Szerov elvtárs szeme láttára lövöldözés kezdődött harckocsizóink és egy magyar század között, amelyet a pártközpont védelmének megerősítésére vezényeltek oda. Harckocsizóink felkelőknek hitték az odaérkező katonákat. A tűzpárbajban a magyar századból tízen életüket vesztették, egy emberük súlyosan megsebesült. Mindez akkor történt, amikor mi a magyar elvtársakkal a pártközpontban üléseztünk. Közben egyik harckocsink géppuskása nagy kaliberű, ikercsövű géppuskából sorozatot adott le az ülésterem ablakaira. Odabent hullani kezdett a vakolat, ami a magyar vezető pártfunkcionáriusok körében pánikot keltett, ezért levonultak a pincébe, de az nem volt előkészítve arra, hogy benne ülésezzenek, amiért is újra felmentek, s folytatódott a munka.
A két erős lövöldözés fokozta az izgalmat a fővárosban. Délután az utcákon mindenütt békés tüntetők vonultak fel nemzetiszínű és fekete zászlókkal.
A magyar elvtársak közlése szerint Miskolcon, Szegeden és Pécsett is feszültebbé válik a helyzet, népes tömeggyűléseket, tüntetéseket tartanak, különböző követeléseket fogalmaznak meg.
Nagy Imre elvtárs kérte, növeljük a Budapesten tevékenykedő csapataink létszámát, elsősorban a gyalogságét. Malinyin elvtárs megígérte a magyar elvtársaknak, hogy növelni fogjuk a Budapesten a rend helyreállításában tevékenykedő csapataink létszámát. Este a mi tábornokaink, a magyar tábornokok és a magyar pártvezetés a mi részvételünkkel tanácskozást tartott, amelyen megvitattuk a ma éjszaka és holnap foganatosítandó intézkedéseket. A városban nem csendesedik a lövöldözés. A szovjet csapatok géppuskával, PPS-sel [Sagin-féle dobtáras géppisztollyal], s gyakran a harckocsik ágyújával viszonozzák a házak tetejéről és felső emeleteiről rájuk leadott egyes lövéseket.
Mivel tömegesen követelik Gerő távozását és a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását, napközben a Politikai Bizottság a mi részvételünkkel ülést tartott, amelyen Gerő elvtárs egyetértésével elhatározta, hogy felmenti őt a KV első titkárának funkciójából. Gerő helyére Kádár elvtársat jelölték.
Köböl [József] és Donáth [Ferenc], akik csak nemrég lettek a Politikai Bizottság, illetve a KB Titkárságának tagjai, azt javasolták, zárják ki Gerőt a Politikai Bizottság tagjainak sorából, de javaslatukat nem fogadták el.
A mai napon későbbi időpontban megtartott központi vezetőségi plénum jóváhagyta ezeket a határozatokat.
A Politikai Bizottság ülésén elhatározták, hogy Kádár és Nagy Imre elvtársak rádióbeszédet tartanak, ami meg is történt.
Figyelemre méltó, hogy Köböl a Politikai Bizottság ülésén azt javasolta, a megnyugvás érdekében deklarálják, hogy miután helyreállt a rend Magyarországon, a magyar kormány kérni fogja a szovjet kormánytól a szovjet csapatok kivonását Magyarországról.
Mi kijelentettük, hogy semmiképpen sem szabad felvetni a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának kérdését, mert ez az amerikai csapatok bevonulását jelentené. Megmondtuk, hogy be lehet jelenteni: a szovjet csapatok, miután helyreállt a rend Budapesten, visszatérnek eddigi állandó állomáshelyükre. A Politikai Bizottság többi tagja nem támogatta Köbölt.
P. S. E távirat megírása után, késő éjjel kaptuk meg Nagy Imre rádióbeszédének pontos fordítását. Megdöbbentő, hogy ebben a beszédben nem az hangzott el, amit a Politikai Bizottság ülésén – a mi jelenlétünkben – elhatároztak, hanem éppen az ellenkezője, nevezetesen: „A magyar kormány tárgyalásokat fog kezdeményezni a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról, a magyar–szovjet barátság, a proletár internacionalizmus alapján.”
Reggel folytatni fogjuk megbeszéléseinket erről a kérdésről.
1956. október. 25.
A. Mikojan
M. Szuszlov
(Megjelent: A „Jelcin-dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Budapest, 1993. 50-52. l.)