Ádám György 1911. augusztus 7-én született dunántúli nagykereskedő családban. A középiskola után a bécsi Gazdasági Akadémiára került, de tanulmányait családi okok miatt nem tudta befejezni. Az 1930-as években bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, többször letartóztatták. 1938-ban Dél-Amerikába emigrált, ahol részt vett a dél-amerikai (bolíviai) baloldali mozgalmakban. Családja nagy részét elhurcolták a második világháború alatt: édesanyja Auschwitzban, bátyja munkaszolgálatosként halt meg. A háború után hazatért, belépett az MKP-ba, vezető újságíró és külpolitikai szakértő a Szabad Népnél, a Magyar Rádió, majd az MTI munkatársa. 1948 októberében kinevezték az egyik NÉKOSZ-kollégium igazgatójává, de hamarosan letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében kémkedés vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1954 tavaszán szabadult. Visszanyerte párttagságát és a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen dolgozott tudományos főmunkatársként. 1956-ban bekapcsolódott a Petőfi Kör tevékenységébe, és részt vett a Rajk-temetés megszervezésében. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága (MÉFB) vezetője, a második szovjet beavatkozás után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom (MDFM) egyik alapítója. Részt vett az Október Huszonharmadika című lap létrehozatalában, szerkesztésében, sokszorosításában. 1957 novemberében letartóztatták. A per elsőrendű vádlottjaként – amelyet a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a fellebbezés lehetősége nélkül, zárt ülésen tárgyalt – az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulását követően a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó szerkesztője, majd a kandidátusi fokozat megszerzése után az MTA tudományos főmunkatársa 1974. június 17-én bekövetkezett haláláig.