Eörsi István 1931-ben született Budapesten. Már gimnazista korában a marxista filozófia híve (Marx, Lukács György munkái hatottak rá), de nem lépett be a pártba. Az egyetemen magyar szakon végzett. 1953-ban jelent meg első kötete (Fiatal szemmel), egy évig az Árpád Gimnáziumban tanított, majd 1954-től a Szabad Ifjúság irodalmi mellékletének egyik szerkesztője. 1955-ben innen eltávolították egyik verse miatt. 1956-ig az Egyetemi Lapoknál szerkesztő. 1956-ban Lukács György aspiránsának jelölték, amikor kitört a forradalom. A Szabad Kossuth Rádió munkatársaként költeményeket, riportokat írt és az Igazság szerkesztőségében dolgozott. Az Élünk egyik szerkesztője volt, részt vett a röplapok sokszorosításában és a nőtüntetés szervezésében. Az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője. 1956. december 9-én letartóztatták, 1957 májusában elsőfokon 5 évre, szeptemberben jogerősen 8 évre ítélték. 1960. augusztus 20-án szabadult. 1962-ig nem publikálhatott. 1965-ben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett, majd 1977–1982 között a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, azonban ellenzéki tevékenysége miatt (tiltakozó ívek aláírása, szamizdatirodalom) távozni kényszerült. 1983-tól három évig Berlinben élt, az NSZK-ban – saját rendezésében – bemutatták két darabját. 1989-től Kaposvárott ismét dramaturg. Ugyanebben az évben az SZDSZ Országos Tanácsának tagjává válaszották.