B. Farkas Ferenc 1903-ban született Marosvásárhelyen. 1921-ben Budapesten érettségizett, nyolc félévet végzett a műegyetemen. Két évig banktisztviselő, majd 1929-től művészeti sorozatok kiadója. A Márciusi Front egyik alapítója, a mozgalom politikai intézményesítése mellett szállt síkra. 1938-ban az ő segítségével tudták a népi elkötelezettségű értelmiségiek megvásárolni a Szabad Szó című hetilapot. 1938–1944-ben ennek szerkesztője és kiadója. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalapításában. 1945-től a Budapesti Nemzeti Bizottság, majd az Országos Nemzeti Bizottság tagja, 1945 áprilisától 1949-ig képviselő. 1945-től a Parasztpárt gazdasági ügyeinek irányítója., az Intézőbizottság, majd a Politikai Bizottság, végül az Országos Vezetőség tagja. 1945–1946-ban a Kovács Imre vezette irányzat egyik prominens képviselője, támogatta a kommunistáktól való elhatárolódást, az önálló, baloldali, népi program érvényre juttatását. 1946–47-ben azonban csatlakozott az Erdei Ferenc vezette csoporthoz, elfogadva annak a Parasztpártot egyre jobban a kommunistákhoz közelítő politikáját. 1950-ben öngyilkosságot kísérelt meg, 1953-ig betegállományban volt. Gyógyulása után a Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának vezetője, 1956 őszén bekapcsolódott a Hazafias Népfront munkájába. 1956. októberben részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjáalakításában, november 1-jén a Petőfi Párt főtitkárává választották. Pártja képviseletében államminiszterként lett tagja Nagy imre utolsó kormányának. November 4-e után részt vett a szellemi ellenállásban, 1957-ben tagja volt a Közgazdasági Reformbizottságnak. 1958-tól nyugdíjasként teljes visszavonultságban élt 1966. január 22-i haláláig.