Kállai Gyula 1910. június 1-jén született Berettyóújfalun kisiparos családban. A középiskolát a Bocskai István Református Főgimnáziumban végezte Debrecenben. 1930-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult latin–magyar nyelv és irodalom szakon. 1931-ben Rajk László szervezte be az illegális kommunista mozgalomba, részt vett a Márciusi Front szervezésében, tevékenységében. Az egyetemről elbocsátották. 1932-től újságíró, először a debreceni Független Újságnál, majd a Népszavánál. Részt vett a Népszava nevezetes 1941. decemberi számának, valamint a Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-i tüntetésének megszervezésében. 1942 nyarán letartóztatták, de ősszel már bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték. A német megszállás után illegalitásba vonult, de bekapcsolódott az antifasiszta Magyar Front Intéző Bizottságának munkájába. 1944 szeptemberében részt vett az MKP KB alakuló ülésén, a kommunisták részéről ő írta alá a két munkáspárt akcióegységéről szóló dokumentumot. 1945. januárban a kommunista párt propagandaosztályának élére került, egyik szerkesztője volt a Szabadság, majd a Szabad Föld című lapoknak, februárban a Központi Vezetőség tagjává választották (1948 után tagja volt az MDP KV-nak is 1951-ig). Áprilisban képviselőként került az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Államtitkári rangban tagja lett a kormánynak. Rajk lászló letartóztatása után külügyminiszterré lépett elő, de 1951 tavaszán őt is letartóztatták. Koholt vádak alapján tizenöt év fegyházra ítélték, 1954 júliusában amnesztiával szabadult. Rehabilitálták, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, a következő évben pedig népművelési miniszterhelyettes lett. 1956 júliusában – Rákosi leváltása után – visszakerült az MDP KV-ba is, ő lett a kulturális osztály vezetője. 1956. október 23-án éjszaka a Politikai Bizottság tagjává, egyben a Központi Vezetőség titkárává választották, de 28-án kimaradt az MDP vezető testületeiből; ezt követően egy barátja lakásán rejtőzködött. A forradalom után tagja lett az MSZMP (Ideiglenes) Központi Bizottságának 1989-ig, valamint Politikai Bizottságának, 1975-ig. Az elsők között emelt szót Nagy Imréék bíróság elé állítása érdekében, 1957 februárjától közel három esztendőn át az MSZMP ideológiai titkára volt. 1958–1961 között szerkesztette a párt elméleti-ideológiai folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 1975-ig volt tagja a KB agitációs és propaganda bizottságának. 1957 tavaszán Snagovban a tárgyalt a deportált politikusokkal, de senkit sem sikerült rávennie, hogy a nyilvánosság előtt forduljon szembe Nagy Imrével, a forradalommal. 1960 január közepétől a Minisztertanács elnökhelyettese, 1965–1967 között elnöke, ezt követően 1971-ig az országgyűlés elnöke. 1958–1989 márciusáig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.