Kende Péter Budapesten született 1927-ben értelmiségi családban. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán kezdte meg egyetemi tanulmányait történelem-szociológia szakon. 1947-től a Szabad Nép munkatársa, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. Támogatta az új szakasz refromjait, a miniszterelnök háttérbe szorítása után is kiállt Nagy Imre politikája mellett, ezért állásából elbocsátották. Szegedre került, a Délmagyarország című lapnál volt újságíró, 1956-ban a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott. 1956-ban a Magyar Szabadság, majd az illegális Október Huszonharmadika egyik szerkesztője. 1957. január 30-án hagyta el Magyarországot. 1959–1964 között a brüsszeli Nagy Imre Intézet főmunkatársa. 1964-ben Párizsban szerzett szociológiai doktorátust, társadalomtudományi kutató és egyetemi tanár ugyanott 1993-ig. 1962–1988 között a párizsi Irodalmi Újság cikkírója, 1978–1991 között a Magyar Füzetek alapító szerkesztője. 1989-től az 1956-os Intézet társelnöke. Ez évtől jelentek meg írásai Magyarországon, ezek egy része 1993-tól önálló tanulmánykötetekben is napvilágot látott. 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.