Obersovszky Gyula 1927-ben született Pécsett lengyel eredetű családban. Apja a családi vállalkozásban dolgozott, színtársulatokat alapított, majd 1945 után a beremendi cementgyár tisztviselője és Beremend kulturális életének a megszervezője. Anyját korán elvesztette, nagyszülei nevelték. A gimnáziumot nem fejezte be, mivel taníttatására nem volt pénz, így 15 évesen jegyzőgyakornokként dolgozni kezdett Ibrányban, később Püspökladányban. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben a helyi földosztó bizottság elnökének az adminisztrátora lett. 1945 és 1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1946-tól Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. 1949-ben Debrecenbe költözött és a Dongó című hetilap művészeti rovatvezetője, a Dongó Színpad alapítója. 1950-ben a Hajdú Megyei Néplap rovatvezetője és a megye népművelési vezetőhelyettese. Megalakította a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Részt vett az Építők című lap és az Írószövetség Hajdú-Bihar megyei csoportjának a létrehozásában. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetség (MÚOSZ) kulturális szakosztályának vezetőségi tagja. 1954-ben minden állásából elbocsátották és kizárták a pártból. Budapestre költözött, és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervezett. 1956 nyarán rovatvezetőként dolgozott a Hétfői Hírek című lapnál. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, melynek szerkesztője volt. November 4-e után Élünk címmel indított illegális újságot. Részt vett a november 23-i „néma”- és a december 4-i nőtüntetés megszervezésében. 1956 december elején letartóztatták. 1957 júniusában első fokon izgatás vádjával 4 év szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 24-én az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Nemzetközi tiltakozás indult meg az ítélet meghozatala után, végül 1957 nyarán a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967 és 1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője. Irodalmi alkotásait Oby Gyula álnéven jelentette meg. Csupán a rendszerváltás után publikálhatott szabadon. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1990-tól az újrainduló Igazság, majd a Élünk című lapok főszerkesztője. 1991-től egyszemélyes folyóiratot ad ki Vagyok címmel és sorra jelenteti meg irodalmi alkotásait.