Silye Sámuel 1932-ben született Jászkiséren, földművescsaládban. Apját 1946-ban rövidebb időre kuláklistára tették, majd az állam elfogadta a neki ismételten fölajánlott földet. A nyolc általános befejezése után elvégezte a gimnáziumot, de az egyetemre nem vették fel. Vasesztergályosnak tanult, majd a szakmájában helyezkedett el. Megnősült, házasságából gyermek nem született. 1953 őszén Budapestre vonult be sorkatonának, a forradalom idején mint rádiós rajparancsnok teljesített szolgálatot. 1956. október 30-án, amikor alakulatánál is megalakult a forradalmi katonatanács, őt is beválasztották. A szovjet csapatok november 4-i támadásakor alakulatával felsőbb parancsra tüzelőállást foglalt el Kőbányán: légvédelmi ütegének állása a Csajkovszkij-parkban volt. A harchoz készülő civil fegyvereseknek az üteg parancsnoka fegyvert és lőszert adott, majd hívásukra Silye és még tíz-egynéhány sorkatona csatlakozott hozzájuk, hat löveget is magukkal hozva. November 4-én délután tüzeltek a közeledő szovjet harckocsikra, három kigyulladt, de vissza tudott vonulni, egyet megsemmisítettek. Az egyik löveg másnap is egyórás tűzharcot vívott a támadó szovjet csapatokkal. November 6-án lőszerutánpótlást kaptak, állásukat áttették a sörgyár melletti üres telekre, és innen nyitottak tüzet egy szovjet helikopterre, valamint egy harckocsira. November 8-án a szovjetek – egy nagyobb támadás előkészítéseként – nagy erejű tűzcsapást mértek állásaikra, mire Silye és társai beszüntették a további harcot. Silye ezután két napot töltött a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, majd 10-én hazament a családjához. 1959. június 6-án tartóztatták le. Elsőfokon a Budapesti Katonai Bíróság szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma az 1959. november 18-án megtartott tárgyaláson jogerőre emelte. November 21-én kivégezték.