Somogyvári Lajos 1917. május 30-án született Sárbogárdon földműves családban. A hat elemi elvégzése után gazdálkodott, majd a katonai szolgálat letöltése után rendőrnek jelentkezett. Budapesten teljesített szolgálatot, 1945 januárjában a kőbányai remíznél esett szovjet fogságba. 1950 novemberében került vissza Magyarországra, egy évre rendőri megfigyelés alá helyezték. Szülőhelyén dolgozott mezőgazdasági munkásként. 1956. október 30-án fegyveresek élén érkezett Győrbe, ahol magát a budapesti szabadságharcos ifjúság képviselőjének mondva beszédet mondott a városházán, melyben támadta a Nagy Imre-kormányt, és saját vezetésével új kormány létrehozását, a Nyugat fegyveres beavatkozásának kérését követelte. Beszédét hangszalagra vették a győri rádióban, ez azonban soha nem került adásba. Hívei élén kiment a legnagyobb győri üzembe, a vagongyárba, ahol eredménytelenül próbálta meg követelései mögé felsorakoztatni a munkásokat. Szigethy Attila éppen a vagongyári munkástanács, valamint a forradalmi vezetés mellé állt helyi katonaság segítségével akadályozta meg Somogyvári puccskísérletét, aki azonban el tudott menekülni a letartóztatására érkezett katonák elől. Másnap Székesfehérváron, a helyőrségi katonatanács megalakítására összehívott ülésen szólalt fel a győrihez hasonló követelésekkel, magát ekkor az egyetemi forradalmi bizottság képviselőjének mondta. Az utána felszólalók élesen bírálták javaslatait, és Somogyvárit nemcsak az ülésről, hanem a városból is kiutasították. A fővárosba utazott, ahol a Corvin közi felkelőket próbálta megnyerni elképzeléseinek. Néhány fegyveressel felkereste Márton András ezredest, akinek ugyancsak előadta javaslatait, de Márton is visszautasította, sőt parancsot adott letartóztatására. A forradalom bukása után Ausztrián keresztül az NSZK-ba menekült, ott is halt meg.