Vas Zoltán 1903. március 30-án született Budapesten. Tizenhat éves korától részt vett a kommunista ifjúsági mozgalomban. Tagja volt a Tanácsköztársaság megdöntése után megindult kommunista ifjúsági szervezkedésnek. 1921-ben letartóztatták, de 1922-ben fogolycsere révén kiszabadult és a Szovjetunióba került. 1924-ben illegális úton visszatért Magyarországra, s a KIMSZ titkára lett. 1925-ben letartóztatták, és elítélték. 1940-ben a Szovjetunió közbenjárása révén kiszabadult. 1945-től Budapest közellátási kormánybiztosa, majd polgármestere. Jelentős munkát végzett a főváros közellátásának megszervezésében. 1945 és 1949 között a Gazdasági Főtanács főtitkára, mely az újjáépítés és a gazdaság irányító szerveként működött. 1949-ben az Országos Tervhivatal elnökévé nevezték ki, 1953-ban felmentették a Tervhivatal vezetése alól, ezután a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója. 1945-től 1956-ig az MKP, illetve az MDP KV tagja, 1948 és 1953 között az MDP PB póttagja, illetve tagja. 1954-ben jelent meg Az új szakasz gazdaságpolitikájáról című cikke aSzabad Népben. 1956 júniusában részt vett a Petőfi Kör sajtóvitáján. Október 27-től a közellátási kormánybizottság elnökeként tagja a Nagy Imre-kormánynak. 1956. november 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 18-án Lukács György és Szántó Zoltán társaságában elhagyta a követség épületét. A szovjetek elfogták, és Romániába deportálták. Az 1957 májusában összeülő Országgyűlés megfosztotta képviselői mandátumától. 1958 őszén visszatérhetett Magyarországra. 1973. február 20-án a Legfelsőbb Ügyészség utasítására „a Szovjetunió és a magyar nép barátságát sértő izgatás” címén ismét büntetőeljárást indítottak ellene, A nem a tejes csenget címen tervezett életrajzi regénye miatt. 1980-ban halt meg.