Egy magyar republikánus életútja - Kozák Gyula és Kőrösi Zsuzsanna interjúi Kende Péterrel
KÖNYVBEMUTATÓ
2019. április 26-án (pénteken), 18–19 óra között
Egy magyar republikánus életútja
Kozák Gyula és Kőrösi Zsuzsanna interjúi Kende Péterrel
A könyvet bemutatja: Ablonczy Balázs, Gombár Csaba
Moderátor: Gyurgyák János
Helyszín: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2019
Millenáris Park, B épület, Szabó Magda terem
|
TARTALOM
Rainer M. János: Kende Péter utazásai egy élet útján
Az utazó elõszava (Kende Péter)
Családi gyökerek, gyerekkor és iskolás évek
A német megszállástól az oroszok bejöveteléig
Újra az iskolapadba?
Egyetemi és mozgalmi évek
A Szabad Népnél
Sztálin halála és az újságírók lázadása
A lázadástól a forradalomig. „Az én Szibériám”
A forradalom
Menekülés
Irány Franciaország!
Az igazság a Nagy Imre ügyben
Elsõ munkáim francia nyelven. Családegyesítés
A Magyar Füzetek
Személyes kapcsolatok a rendszerváltozás elõtt és után
Az ötvenhatos mártírok újratemetése
Visszatérés magyar földre, szellemi közeg és mérleg
Névmutató (Kende Péter, Pótó János)
FÜLSZÖVEG
1949. május 29-én vasárnap elkísértem Rajk Lászlót egy választási gyűlésre, amely már a népfrontválasztások előestéjén volt, továbbá Rajk László letartóztatásának előestéjén. Győrött volt ez a választási gyűlés, ha jól emlékszem. Rajk esetében föltűnt nekem, hogy micsoda rendőri őrizet állt a kapuja előtt ezen a napon, és hogy az egyik kísérőnek a kezében lövésre töltött fegyver volt. Ezután mentünk Győrbe, ahol megtartották a választási gyűlést, aztán visszaindultunk. Jöttünk Győr és Budapest között a bécsi országúton, és egyszer csak egy irtózatos csapódást hallottunk. Az autó megállt, azonnal csőre töltötte a fegyverét a hekus, aki elöl ült. Megálltunk, kiszálltunk és megállapítottuk, hogy egy igen nagy madár, vélhetően egy sas pontosan az autónak ütközött. Ilyen ómenek között tért haza Rajk László a
lakásába, ahonnan is, ha jól tudom, másnap hajnalban vitték el. Hogyha Rajk László egy ókori államférfi, akkor minden bizonnyal ez után az ütközés után vagy kardjába dől, vagy haderővel kitör, és máshova megy, mert ez egy olyan félreérthetetlen jelzés volt az istenek részéről, hogy ôt baj fenyegeti, amelyet semmilyen haruspex nem értelmezett volna másképpen.
1998-ban volt tehát egy fogadás valahol fönn a Várban, ahol egyszerre csak megjelent a frissen kinevezett miniszterelnök úr, Orbán. Én a pezsgőspoharammal odaléptem hozzá. Ez már azután volt, hogy megszüntették a támogatásunkat, én viszont azt mondtam neki: „Viktor, én veled az 1956-os Intézet jövőjére koccintok.” Erre ő – franciául úgy mondanák – sárgán mosolygott, mint amikor valaki valamilyen kínos ügyben nevet. Tehát ez a „sourire jaune” volt az arcán, de koccintott velem. Pár nappal ezután találkoztam valamilyen protestáns-szabadegyetemi ügyben Balog Zoltánnal… És azt mondja nekem Balog Zoltán: „A miniszterelnök úrtól hallom – mert ô nem Viktornak nevezte –, hogy milyen bátor ember ez a Kende.” Na, ekkor ijedtem meg az 1956-os Intézet jövője miatt. Mert úgy hangzott ez, mintha valaki ezt a Rákosi-időkben mondta volna.
|
