Erre az oldalra várjuk az 1989. június 16-ával kapcsolatos dokumentumokra vonatkozó személyes történeteket! 56intezet@iif.hu
A „tárgy” mezőbe, kérjük írják be: 890616

Itt kattinthat a 890616 – Egy nap anatómiája című tartalomszolgáltatásra.

Itt kattinthat a tartalomszolgáltatás 1989. június 16-a és az állambiztonsági szervezet dokumentumai című módszertani bevezetőre.

Itt kattinthat A dokumentumok anatómiája főlapjára

Droppa György nyilatkozata

Droppa György vagyok, az egyik megvádolt. Nehéz megszólalni, mikor az ember egy ilyen listán olvassa a nevét. Kérem vádlóim, hogy mutassanak bizonyítékaikat. Adják elő, amit jelentettem, mutassák be a beszervezési okiratokat, aláírásom, pénzfelvételt, vagy számoljanak be egy esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem.

Nagy Imre és mártírtársai temetésén részt vettem. A temetésen való részvételre másokat is buzdítottam. Ott álltunk, nemzeti színű karszalagban, mint a temetés rendezői. A karszalagot ma is őrzöm. Az esemény békés lebonyolításán őrködtünk. Ahol amúgy rendbontás nem volt.

Abban az időben két vendéglátóhelyet üzemeltettem. Az egyik a Fondue Bár volt, a Keleti Károly utcában, míg a másik a Katlan Klub, a Szemlőhegyi barlangnál. Mindkét hely találkozóhelyévé vált a demokratikus ellenzéknek. A Katlanban, ahol egy üzemen kívüli mozi is volt, gyűléseket is tartottunk. Ennek érdekében béreltem ki a helyiségeket. Ebből sok kellemetlenségem származott. Hol az üzemeltetéshez nélkülözhetetlen víz, gáz vagy áram szolgáltatását zárták el, de az is gyakran előfordult, hogy a hangfalak, vagy az erősítő kábeleit vágták el. Eleinte hetente, később naponta razziát tartott a rendőrség az általam vezetett vendéglátóhelyeken. Közel egy tucat feljelentést is kaptam, és minden létező hatóság és kvázi hatóság vizsgálatot folytatott ezekben az üzletekben. Többek között az APEH, a Népi Ellenőrzés és a KNEB, kerületi tanács, a KÖJÁL, a Tiszti Orvosi Hivatal, de még a kéményseprők is. Céljuk nyilvánvalóan a zaklatás volt, a direktben nem támadunk, de ellehetetlenítünk taktikája. Az illetékeseknek nem tetszett, ami ott folyt. Nyilvánvalóan tudták, hogy nálam hogy nálam szamizdat irodalom is kapható. Ezért aláírásgyűjtést is szerveztek, a környéken élő lakosokból, mindkét helyszínen, azt bizonyítva, hogy zavarjuk az ott élők nyugalmát.

A vendéglátóhelyek természetesen nyilvánosak voltak. Oda bárki, bejöhetett, így a titkosszolgálatok emberei is. Be is jöttek. Mindkét üzletbe, és többször is, mindig nyitás előtt. Bemutatkoztak, de nevükre nem emlékezek. Amúgy sem biztos, hogy a valódi nevüket mondták. Beszélgetést kezdeményeztek. Ténylegesen arról, hogy lesz e itt forradalom, lesznek e erőszakos cselekmények. Válaszom az volt, hogy ha rajtam múlik; NEM. Konkrétan felajánlották segítségüket, melyet én: SOHA, EGYETLEN EGY ALKALOMMAL SEM VETTEM IGÉNYBE. Válaszom az volt; majd valahogy boldogulok.

Boldogultam is. A hatóságok mind elálltak az ellenem folytatott ügyektől a rendszerváltással. Nem volt könnyű, de egy idő után hozzá tartozott az akkori mindennapos tevékenységemhez. Egy reggelre, -VÉLETLENÜL – a Katlan Klub ki is gyulladt. Nem tudott kiégni, mert a Szemlőhegyi Barlang előtere hermetikus zárást adott, és oxigén híján csak parázslott minden, és irdatlan füst volt. A tüzet magunk oltottuk el. Az első tűzoltó, aki kijött gyújtogatásról beszélt, a következő csapat csak délután érkezett. Vezetőjük, egy rövid pillantás után megállapította, hogy kábeltűz volt.

Ilyen volt az én rendszerváltásom, Nagy Imre és mártírtársai temetése.

Most megsértették személyiségi jogaim, önérzetem. Nem vagyok jogász, ezért nem tudom, hogy hol tudok elégtételt kapni. Egyet tudok; hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Bírósághoz fordulok.

Forrás: index.hu, 2009. június 11.

VÁLASZ DROPPA GYÖRGY NYILATKOZATÁRA

Az  1956-os Intézet Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésével kapcsolatos kutatása során megismerte Droppa György szabályosan, a pártállami belügyminiszter 1984. február 23-án kelt 3. sz. parancsa szerint kitöltött, Droppa György aláírását értelemszerűen nem tartalmazó 6-os (hálózati nyilvántartó) kartonját, valamint az állambiztonsági szervezet Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetésével kapcsolatos operatív biztosítási tervét.

Az Intézet „890616 - Egy nap anatómiája” című honlapján elérhetővé tette ezeket a dokumentumokat. Az operatív biztosítási terv, mint ezt címe is mutatja, terv. Az 1956-os Intézet honlapja egyáltalán nem állította azt, hogy a terv meg is valósult. Az újratemetéssel összefüggésben az Intézet semminemű bizonyítékot nem talált arra nézve, hogy az állambiztonsági szerv ténylegesen fel is kereste Droppa Györgyöt és ő jelentést adott volna a parancsuralmi rendszer operatív bizottsága számára.

Az 1956-os Intézet kijelenti, a legkevésbé sem állt szándékában Droppa Györgyöt megsérteni vagy megvádolni.

Rainer M. János
Az 1956-os Intézet főigazgatója

Droppa György: „Nem voltam ügynök, de megpróbáltak beszervezni”
Seres László interjúja Droppa Györggyel

Az '56-os Intézet honlapján közölt 6-os kartonja ellenére interjúalanyunk határozottan cáfolja, hogy valaha bármilyen ügynöki tevékenységet végzett volna. A most zöld baloldali Droppa György 1989-ben SZDSZ-esként, rendezői karszalaggal ott volt Nagy Imre újratemetésén, de állítja: mindig nemet mondott az állambiztonságnak. Az '56-os Intézet kénytelen volt külön közleményben „rehabilitálni” Droppát.

Önre vonatkoznak az '56-os Intézet "ügynöklistáján" feltüntetett adatok? Az Ön 6-os kartonja került most nyilvánosságra?

Igen, az adatok stimmelnek.

Az iratok szerint Önt 1988. október 25-én „hazafias alapon” szervezték be kulturális vonalra, a BM III/III-4-b. alosztályához, a fedőneve "Gusztáv György" volt. Tényleg az állambiztonság ügynöke, titkos megbízottja volt?

Nem voltam ügynök, de megpróbáltak beszervezni. Van különbség a kettő között szerintem. Engem konkrétan megpróbáltak megzsarolni, mert más volt a helyzetem másokénál. Nyilvános üzletem volt, két vendéglátóhelyet üzemeltettem, a Fondue Bárt meg a Katlan Klubot.

Kezdjük az elején: miért lehetett ez a két hely érdekes az állambiztonság számára?

Azért érdekelte őket a két hely, mert a nyolcvanas évek elejétől fogva ezekben találkoztak rendszeresen az ellenzék képviselői, főleg a jóval tágasabb Katlanban. Nem annyira az ételek-italok számítottak, hanem a beszélgetések, amiket szabadon lehetett folytatni.

Folyamatosan zaklattak. Ma már nyilván nehéz bizonyítanom, mi volt a konkrét célja ezeknek a zaklatásoknak, és hogy ezt a III/III vagy más ügyosztály csinálta-e. Arra viszont emlékszem, hogy az APEH és más hatóságok állandóan jöttek és széttúrtak mindent. Hibát azonban sosem találtak, de egy csomó pénzébe kerültem az államnak.

Ön hogyan kapcsolódott a nyolcvanas évek demokratikus ellenzékéhez?

 Úgy, hogy 1982-ben bejött hozzám egyszer Könczöl Csaba (ismert irodalomkritikus, művészettörténész, 2004-ben elhunyt - a szerk.), és rövid időn belül meggyőzött. Behozott szamizdat újságokat is, amiket elrejtettünk az üzlet egyik eldugott sarkába, és ott terjesztettük. De konkrét körökhöz nem kötődtem, az 1984-ben alakult Duna Körhöz is csak később csatlakoztam.

Mikortól kezdték zaklatni a BM munkatársai, és mit akartak?

1987/88-tól már rendszeresen razziáztak nálam, de előtte is sokszor kijöttek hetente. Nem mindig tudtam persze, kik jöttek a titkosszolgálattól, sokszor csak gyanítottuk, hogy hallgatózni jönnek. Egyszer kitettük Nagy Imre arcképét a faliújságra, majd húsz perc múlva jött a razzia, mindenkit igazoltattak, egy lányt el is vittek.

Sosem azt mondták, hogy bezáratják a helyet, inkább más eszközöket vetettek be, hogy ellehetetlenítsenek. Tönkretették a hangosítást, az erősítést, egyszer ki is gyulladt a kocsma. Szomszédok indítottak egy aláírásgyűjtést is, mondván, túl hangos a hely. És akkor jöttek az ügynökök: „Hallottuk, Droppa úr, hogy bajban van, nem kell segítség?”.

Ezt értette az alatt, hogy megpróbálták megzsarolni? A BM azt ajánlotta, együttműködés esetén megmentik Önt az egzisztenciális ellehetetlenüléstől?

Igen. Hát nekem bírósági pereim voltak, a legkülönbözőbb mondvacsinált dolgokért sanyargattak. Eleve honnan tudták, hogy bajban vagyok, elmentek a kéményseprőkhöz vagy a Köjálhoz, hogy „ügyem” van velük? Bejöttek, és közölték, elsimítják az ügyeimet, ha együttműködöm velük. Én viszont erre nemet mondtam, pontosabban azt mondtam, nagyon kedvesek és rendesek, de köszönöm nem, elboldogulok az ügyeimmel magam is. Na ez a különbség: hogy valaki nemet mond, mégis besöprik ugyanabba az ügynöklistába.

Válasznyilatkozatában Ön felszólította az '56-os Intézetet, álljon elő bizonyítékaival, mutassa fel a beszervezési okiratokat, stb. Reagált erre az intézet?

Igen, írtak egy válaszlevelet (lásd keretes anyagunkat - a szerk.), és többször is beszéltem Rainer M. Jánossal. Kiderült több furcsaság is, például az, hogy a „megbízható” kategóriába soroltak, nyilván családi okokból: szüleim megrögzött baloldaliak voltak, édesapám annak idején miniszterhelyettes, nagykövet volt. Az is kiderült számomra, hogy arról is állítottak ki 6-os kartont, akiről csak tervbe vették, hogy be akarják szervezni.

Ez egészen biztos? Egy másik ügyben, bíróság előtt nyilatkozta Péter-Bartha Gábor, a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársa: 6-os kartont „nem lehetett úgy kiállítani, hogy amögött nincs tartalom”, „nem fordulhatott elő, hogy beszervezés nélkül adatokat adtunk volna a 6-os karton kiállításához”. Amikor a beszervezés még csak előkészítés alatt volt, nem a 6-os kartont, hanem az úgynevezett F (Figyelő) kartont kellett használni.

Én erre azt tudom mondani, amit nekem a szakértők mondtak. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen alapon állítottak ki kartont valakiről. Nem találkoztam velük, senkinek nem írtam alá soha semmit, nem jelentettem vagy mondtam semmit.

A 6-os kartonon szereplő beszervező tiszt neve, Urbán Tibor főhadnagy neve sem mond semmit Önnek?

Azt persze nem tudom, hogy akik a BM-től bejöttek és bemutatkoztak, a valódi nevüket mondták-e. Én azonban 2003-ban, egy állami támogatást kapó párt, a Centrum elnökségi tagjaként átestem az „ügynökbírósági” átvilágításon, és ott az én ügyemben beidézték ezt az Urbánt. Behívtak minket, kiderült, hogy még mindig valami hasonló munkakörben dolgozik, elmondta, hogy járt az üzletemben - én mondjuk nem is emlékeztem az arcára -, és hogy nem mondtam neki semmi olyat, amit bármire is használhattak volna.

Ehhez képest kiállított Önről egy beszervezési aktát. Ráadásul 1988. október 25-én.

Elég különös ez is. Október 23-a előtt ugye nagy volt a feszültség, az MDF lemondta a meghirdetett demonstrácót. A kocsmában gyűlés volt, tanakodtunk, mi legyen, kockáztassunk-e. A feleségemmel végül abban maradtunk, menjünk ki a 301-es parcellához.

Gödrök voltak mindenhol a sírok helyén, sehol egy lélek, csak a távolban egy rendőrautó, amelyből teleobjektívvel lefotózták a Lada Samaránkat. Hogy én két napra rá elfogadom ezeknek az embereknek a beszervezését, teljesen abszurd. Ha én '82-től folyamatosan együttműködöm az ellenzékkel, miért állnék át '88 végén a bukott rendszerhez?

Az iratok szerint „1989. október 23-a operatív előkészítésekor azt a feladatot kapta, hogy derítse ki az SZDSZ VI. kerületi csoportjának terveit”.

Nonszensz. Én a II. kerületi SZDSZ alapító tagja vagyok, fogalmam sem volt a VI. kerületiekről, nem is ott laktam. SZDSZ-es rendezőként vettem részt Nagy Imre újratemetésén is.

Volt bármi más ügye a BM-mel korábban?

Nem, ha leszámítunk egyetlen különös esetet. A '80-as évek legelején a pilisi erdőgazdaság fogadójában dolgoztam, amikor kiderült, hogy ott van a szomszédban Carlos, az ismert terrorista, aki Pesten bérelt lakást az élettársával meg a testőrével. Mondták, hogy fognak még jönni és hoznak más vendégeket is, épp ilyen félreeső helyet kerestek. Néha az erdőben lövöldöztek is, úgyhogy az erdészek kihívták a rendőrséget. Mondtam nekik, hogy ezt nem lehet megengedni. Mire ők: de igen, épp ez a jó, ha ezt csinálják, ők azt akarják megtudni, hogy ezek mit akarnak, mondjam el. Elmondtam, mit esznek-isznak, többet nem tudtam nekik mondani.

Nem értem: hát ha valaki, akkor a magyar BM csak tudta, kicsoda és mit akar Carlos Magyarországon.

Nem, nem tudták, mit akar, igazából féltek tőle. Mindenestre emiatt én a belügyben nyilvántartott személy lehettem. Ezt onnan tudom, hogy amikor először bejöttek a kocsmámba, akkor az egyik BM-es felhívta a figyelmemet, ismer engem még abból az ügyből. Ezzel magyarázható valószínűleg, hogy szerepeltem a BM beszervezési tervében.

Hogyan fogadták a barátai, ismerősei, a Zöld Baloldal tagjai a szereplését az „ügynöklistán”?

Összehívtam a párt elnökségét és választmányát a hét végére, hogy elmondhassam, mit gondolok minderről, és összehívtam a Duna Kör elnökségét is. Amúgy mintegy kétszáz e-mailt kaptam ezekben a napokban, a túlnyomó többség mellettem állt, de volt, aki azt javasolta, szálljak magamba, az idő mindent megszépít, és lehet, hogy valamit mégis elkövettem. Remélem, az '56-os Intézet nyilatkozata a két kétkedő e-mail íróját is elgondolkoztatja.

Hírszerző, 2009. június 25.
http://www.hirszerzo.hu/cikk.droppa_gyorgy_nem_voltam_ugynok_de_megprobaltak_beszervezni.113363.html