KŐRÖSI ZSUZSANNA: Kőrösi József és az ő Valósága

LÉNÁRT ANDRÁS: Egy sorozatról: a Társadalomtudományi Könyvtár

GERMUSKA PÁL: „Zápor, zivatar, jégeső”
Adalékok a csernobili katasztrófa magyarországi kezelésének történetéhez

NEUBURG PÁL: A külügy, a belügy, a Hevesi, a nyugati hírszerzés meg én

SOMLAI KATALIN: „Kiutazása érdekünkben áll”
A Nyugatra utazó ösztöndíjasok és a hírszerzés kapcsolatai a Kádár-korszakban

STANDEISKY ÉVA: Az én hatvannyolcam

KOZÁK GYULA: Lelet

SÁRKÖZY RÉKA: A befejezetlen múlt filmjei
Történelmi dokumentumfilm Magyarországon 1988-ig

TOPITS JUDIT: A határok tágítása a Kádár-korszakban
Filmográfia, 1987–2010

GYŐRI LÁSZLÓ: Az 1956-os magyar forradalom történetének válogatott bibliográfiája
2009. július 1.–2010. június 30.

UNGVÁRY KRISZTIÁN: A belügy és a válságjelenségek
A rendszerváltás története komoly viták tárgyát képezi. Bár a résztvevő politikusok közül többen is közzétették emlékirataikat, kevéssé ismert, hogy hogyan élte meg a pártállam erőszakszervezete a politikai rendszer először lassú, majd rohamosan felgyorsuló „puhulásá”, hogyan illeszkedett bele az állambiztonság az MSZMP politikai koncepcióiba, milyen önértékeléssel és milyen ellenségképpel rendelkezett ebben az időszakban. Vizsgálatom elsősorban ezeket a kérdéseket járja körül, elsősorban a belső elhárítás szempontjából. A felhasznált források számos új szemponttal szolgálhatnak a korszak történetének feltárásához.

CSEH GERGŐ BENDEGÚZ–KENEDI JÁNOS–PALASIK MÁRIA: A hálózati személy szerepe és rendeltetése a diktatúra útvonalán. A Kádár-korszak egyik kirakatpere:a párt irányelveitől a sajtó propagandájáig
Az 1963 körül – a szó fizikai értelmében – a Kádár-rendszer elfogyasztotta az 1956-os forradalomra kimért megtorlás emberi tömegét. A pártállam megtorlógépezete azonban tovább működött. Az MSZMP-nek, KISZ-nek az ideológián, az állambiztonsági szolgálatnak a célszemélyeken és a módszereken is változtatni kellett, ha egyszer a represszió kereslete nem változott, kínálata viszont megcsappant. A hálózati személy szerepe és rendeltetése a diktatúra útvonalán című tanulmány szerzői egy konkrét ügyön demonstrálják a hálózati személyek foglalkoztatásának mikéntjét, és ezen keresztül az ellenségkép alakulását/alakítását a párthatározatoktól az állambiztonság mechanizmusán, az ügyészségi és bírósági eljáráson át a szűkebb (belügyi) és a tágabb (társadalmi) nyilvánosságig, kiváltképpen az irányított sajtóig. A kiválasztott ügy a Belvárosi galeri esete, amelyből 1964 és 1966 között „realizált” – részben felderített nyomozás, részben fabrikált – állambiztonsági per lett. A szerzők esettanulmányukat a működési mechanizmus egyértelműbb bemutatása végett a tizenhat vádlottból egy személy, Frankl Tibor – későbbi művésznevén Hajas Tibor – ügyére szűkítették le. Az avatgarde költő, happening-művész személye már része az irodalomtörténetnek, mindössze egy titkos házkutatáson begyűjtött, „tárgyi bizonyítékon” alapuló koncepciós pere viszont a legujabbkori történeti kutatás tárgya lehet.

KŐRÖSI ZSUZSANNA: Kőrösi József és az ő Valósága
Kőrösi József, aki 33 éven át (1958–91) szerkesztette a Valóságot, az édesapám volt. Személyes kötődésem miatt tehát vállaltan szubjektív ez az írás, amely egyáltalán nem törekszik a teljességre. Nem független elemzőként, hanem apám lányaként írok arról, hogy milyen volt Kőrösi József Valósága. Szubjektív forrásokat használok, apámat és a hozzá közelállókat szólaltatom meg, valamint elemzésekből idézek, amelyek mind a kilencvenes évekből tekintenek vissza a folyóiratra és rá.

LÉNÁRT ANDRÁS: Egy sorozatról: a Társadalomtudományi Könyvtár.
A Gondolat Könyvkiadó 1971-ben indította el a Társadalomtudományi Könyvtár (TtK) című sorozatát. A sorozat egyszerre szolgálta a széles értelmiséget és az egyetemi oktatást, igyekezett bemutatni a nyugati szociológiai irodalom meghatározó műveit, s ezzel hozzájárult a Nyugathoz való felzárkózáshoz is. A tanulmány a szociológia hazai intézményesülésének néhány kiragadott epizódja mellett a kiadóról, a TtK sorozat néhány emblematikus kötetéről és a sorozat szerkesztőbizottságának életéről és munkásságáról szól. A mellékletben közölt táblázat az 52 tételt számláló sorozat köteteiről közöl alapinformációkat.

GERMUSKA PÁL: „Zápor, zivatar, jégeső”
Adalékok a csernobili katasztrófa magyarországi kezelésének történetéhez
1986-ban Magyarország részletes és akkurátusan kidolgozott balesetelhárítási tervvel rendelkezett egy a hazai atomerőműben esetleg bekövetkező rendkívüli eseményre. Amire senki nem készült – Európában máshol sem –, hogy olyan nukleáris katasztrófa történik, amely nemcsak szomszédos országokat veszélyeztet. Az 1986. április 26-i csernobili atomerőmű-baleset magyarországi következményeivel és a hazai kárelhárítással azért fontos foglalkozni, mert a tömegtájékoztatás korabeli csődje ma is árnyékot vet az akkori állami cselekvésre. Sokan ma sem tudják vagy nem hiszik el, hogy a szocialista Magyarország néphadserege, polgári védelme, minisztériumai és kutatóintézetei mindent megtettek a károk minimalizálása és a lakosság egészségének megvédése érdekében. Tanulmányunk ezért a következő fő kérdésekre koncentrál a jelenleg hozzáférhető iratanyagok alapján: a hazai nukleáris ipar milyen balesetelhárítási forgatókönyvekkel rendelkezett 1986-ban, a tervekben milyen szerepet szántak a különféle állami intézményeknek; a csernobili baleset milyen következményekkel járt Magyarországon és milyen intézkedések történtek; a váratlan helyzetben mennyire szakszerűen járt el a magyar intézményrendszer; továbbá milyen hosszabb távú következtetéseket vontak le a balesetből.

NEUBURG PÁL: A külügy, a belügy, a Hevesi, a nyugati hírszerzés meg én

SOMLAI KATALIN: „Kiutazása érdekünkben áll”
A Nyugatra utazó ösztöndíjasok és a hírszerzés kapcsolatai a Kádár-korszakban
A hatvanas években az ország határainak megnyitása növelte ugyan a rendszer stabilitásáért felelős állambiztonsági erők veszélyérzetét, egyidejűleg azonban nagymértékben bővítette lehetőségeik körét is. Az addig szűk korlátok közé szorított hírszerzés horizontja kitágult. A Nyugatra utazók révén több és értékesebb információhoz juthattak. A külföldi hálózati munkában különösen értékes kapcsolatokkal kecsegtettek azok, akik hosszú tanulmányútra utaztak Nyugatra. A külföldi munkavállalók, ösztöndíjat nyert kutatók az állambiztonság közeledésére a legkülönfélébb módokon reagáltak. A tanulmányban leírt esetek azt kívánják bemutatni, hogy miként, milyen célok érdekében használta fel a titkosszolgálat a kiutazókat, hol voltak beavatkozásának határai, illetve hogy mekkora játékterük volt a beszervezésre kiszemelteknek a hatóságokkal szemben, s azt miként használták ki.

STANDEISKY ÉVA: Az én hatvannyolcam
Pierre Nora szerint a történész is lehet „emlékezethely”. Írásomban saját múltam írott és íratlan forrásai alapján tettem kísérletet az 1968 és az 1971 közötti időszak megéléstörténetének mai értékelésére. Ezekben az években az ELTE BTK történelem-orosz szakos hallgatójaként megéltem, ahogy hatvannyolc szellemisége begyűrűzött az egyetemi és az Eötvös kollégiumi mindennapokba. Saját történetem érintkezett a diákközélet új formáival és a hatalom korabeli válaszreakcióival. Részletesebben írok a kari és a kollégiumi közösségi élet engem érintő vonatkozásairól: a kari KISZ-küldöttértekezletről, a diákbizottsági választásról az Eötvös Collegiumban és a Falukutató Munkacsoport tevékenységéről.

KOZÁK GYULA: Lelet

SÁRKÖZY RÉKA: A befejezetlen múlt filmjei
Történelmi dokumentumfilm Magyarországon 1988-ig
Tanulmányomban a magyar történelmi dokumentumfilm kialakulásának történetét tekintem át a hetvenes évektől 1989-ig. Hogy érthető legyen az a kitüntetett szerep, amelyet a dokumentumfilm a rendszerváltásban játszott, megpróbálom bemutatni a műfaj létrehozását életre hívó szellemi közeget a Filmkultúra című folyóirat által szervezett viták ismertetésével, amelyek a filmesek és a történészek között zajlottak a hetvenes-nyolcvanas években film és történelem viszonyáról Magyarországon. Majd áttekintem a dokumentumfilm meghatározó műhelyének, a Balázs Béla Stúdió történetének egy szakaszát 1969-től 1989-ig, bemutatom legfontosabb célkitűzéseiket és az ezek eléréséhez kidolgozott módszertani és filmnyelvi kísérleteket a dokumentumfilm-készítésében, melyeknek köszönhetően kialakult a múlt kibeszéletlen történeteit feltáró interjú alapú történelmi dokumentumfilm ma is legjobban elterjedt formája.