___BÚVÓPATAKOK - A FELTÁRÁS. ÉVKÖNYV XVIII. 2012___Vissza

A kötet az 1956-os Intézet egyik 2011-2014-es kutatási programjának keretében készült. A kutatás célkitűzéseiről itt, munkaprogramjáról itt olvashat.

Szerkesztő: Rainer M. János
Könyv- és címlapterv: Molnár Iscsu István

Országos Széchényi Könyvtár–1956-os Intézet Alapítvány, 2011–2012

A kutatást és a kötet megjelenését támogatta az Open Society Foundations (New York).

Rainer M. János
Szerkesztői előszó

Rainer M. János
A magyar jobboldal és a szovjet típusú rendszer – közelítések és hipotézisek

Kőrösi Zsuzsanna
A keresztény középosztály élettörténeti emlékezete

Somlai Katalin
Nacionalistaként korszakokon át – Mester Miklós (1906–1989)

Sárközy Réka
Lenyomatok – a Don-kanyar emlékezetének filmes narratívája

Lénárt András
„Egyes igazgató elvtársak fetisizálják a régi tanerőket” – A jobboldali hagyomány a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban

Győri László
Az 1956-os magyar forradalom történetének válogatott bibliográfiája 2010. július 1.–2012. június 30.
   
  

Szerkesztői előszó
   
Legutóbbi évkönyvünk, a 2010-ben megjelent Kádárizmus – átereszek című kötet előszavában rögtönzött számvetést készítettem kiadványsorozatunk és az 1956-os Intézet húsz évéről. Ezt azzal zártam, hogy „2010 és 2011 fordulóján az Intézet olyan veszélybe került, mint húsz év alatt sohasem: kormányzati akarat kívánja megszüntetni”. Egy év telt el, mire kiderült, hogy az akarat hogyan, miként valósul meg. A kormány kezdeményezésére a Fővárosi Bíróság 2011. december 23-i hatállyal kimondta az 1956-os Intézet Közalapítvány megszüntetését. Úgy döntött, hogy közfeladatát a jövőben az Országos Széchényi Könyvtár látja majd el. 2012. január 1-jétől az Intézet munkatársai közül tizenketten a nemzeti könyvtár Különgyűjteményi Igazgatósága keretében működő 1956-os Intézet – Oral History Archívum csoport keretében folytatták/folytatják munkájukat.

„Nem egyszerűen az éppen soron levő, befejezetlen kutatásaink jövőjét kell hát átgondolnunk – folytatódott a számvetés majd két éve. – […] Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a kádárizmus vajon elemzésünk tárgya-e (mint hittük) – vagy inkább sok tekintetben velünk élő, nem kívánt örökség: mentalitás, magatartás, a közösséghez és ügyeihez való viszony; még ma is aktív módszer és gyakorlat is. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a politikai, gazdasági rendszerváltozás folyamatai után meddig tart, meddig is tarthat a társadalom alrendszereinek változása.”

Átmeneti év, kényszerű, fájdalmas átalakulások éve, de inkább évei után vagyunk. Soron lévő befejezetlen kutatásunk tényleg befejezetlen maradt, bár háromkötetnyi nyomot azért hagyott (Germuska Pál–Rainer M. János (szerk.): Közelítések a kádárizmushoz. Évkönyv XV. Budapest, 2008, 1956-os Intézet; Tischler János (szerk.): Kádárizmus – mélyfúrások. Évkönyv XVI. Budapest, 2009, 1956-os Intézet; Kozák Gyula (szerk.): Kádárizmus – átereszek. Évkönyv XVII. Budapest, 2010, 1956-os Intézet), nem szólva munkatársaink e tárgyról írott számos tanulmányáról. Két éve a kádárizmusról szólva „sok tekintetben velünk élő, nem kívánt örökségről”, „mentalitásról, magatartásról, a közösséghez és ügyeihez való viszonyról” írtam. 2011 nyarán mégis úgy döntöttünk, hogy egy másik örökség, magatartás és mentalitás pályájának, továbbélésének és újjászületésének vizsgálatába fogunk. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy addigi vizsgálódásaink egy szakasza lezárult. A legfontosabb motívum azonban akkori általános helyzetünk volt: sikerül-e az átalakulást legalább egy vonatkozásban újrakezdésként átélni.
   
Új kutatásunk tárgya a két világháború közötti magyar konzervatív-jobboldali politikai ideológia, gondolkodás és értékrend, valamint az ezt hordozó, valló társadalmi csoportok útja 1945-től a nyolcvanas/kilencvenes évek fordulójától kezdődő átmenetig, majd – egy esetleges második fázisban – azon túl. A meghatározás szándékoltan tágas, csaknem parttalan. A kulcsfogalmak mibenléte önmagában számos kérdést vet fel, különösen a konzervatív-jobboldalié, illetve a hordozó társadalmi csoporté. Ebben a kötetben e sorok írójának tanulmánya kísérli meg kijelölni a fogalmak meghatározásáról szóló belső diskurzusunk határait, csomópontjait. Beszélgetések, köztük az itt közölt szövegekről szóló beszélgetések sorozatán vagyunk túl. Ezek nyomán négy fő vizsgálódási irányt jelöltünk ki. Az egyik célja a térségi, nemzetközi összehasonlítás: mit jelentett a jobboldali-konzervatív fogalma Kelet-Közép-Európában a második világháború előtt, mit tudunk képviselőinek történetei­ről a szovjet típusú rendszer időszakában, s mi a helyzet ezen a téren a rendszerváltások óta. Szándékaink szerint ezt a kérdést részben hasonló sorsú, szomszédos, részben a magyarországitól meglehetősen különböző sorsú országokban vizsgálnánk meg: Szlovákiában, Romániában, Csehországban, illetve a Baltikumban. A másik fő kutatási irány a mai magyar konzervatív-jobboldal 1990 utáni egyik fő identitásképző stratégiájával, a közelmúlt képének konstruálásával foglalkozik. Nem egyszerűen, nem is elsősorban a Horthy-korszak, a szovjet típusú rendszer vagy a rendszerváltás 1989 utáni historiográfiájával foglalkozunk (bár az utolsó húsz-huszonkét év termése nagyon is indokolná ezt). Inkább a kommunikatív emlékezetre különösen ható médiu­mokra (film, televízió), illetve hosszú időn keresztül közérdeklődést kiváltó csomópontokra (elsősorban 1956 emlékezeti konstrukcióira) összpontosítunk. Egy harmadik kutatócsoport az 1948 és 1989 között az akkori állambiztonsági szervezet által „feldolgozott” jobboldali-konzervatív személyekről és csoportokról készít esettanulmányokat. A politikai rendőrség „ellenségképe” természetesen nem esik (nem is eshet) egybe a mi érdeklődésünk körével. Megpróbáljuk tehát „megtisztítani” az állambiztonság szövegeit, megkeresni bennük egykorú gondolatok és eszmék nyomait. 

Ezek a kutatások folynak, első eredményeik a következő években várhatók. Negyedik fő irányunk az Életút-rekonstrukciók: konzervatívok, jobboldaliak életútjai és emlékező stratégiái munkacímet viseli. A jelen kötet négy tanulmánya voltaképpen ennek első megközelítéseit tartalmazza. Az 1956-os Intézet Oral History Archívumában őrzött életútinterjúk (Kőrösi Zsuzsanna), Mester Miklós önéletírása (Somlai Katalin), a jelen projekt számára készült interjúk egy budai gimnázium egykori diákjaival (Lénárt András), illetve a nyolcvanas években készült monumentális dokumentumfilm a második világháborúról (Sárközy Réka) különféle időkben rögzített emlékezeti konstrukciók; lenyomatok olyan emberek gondolkodásáról, akik a jelenben vagy a múltban magukat konzervatívként vagy – esetleg – jobboldaliként határozták meg. Szokásainkhoz híven nem törekszünk átfogó ábrázolásra – vizsgálati léptékünk ennek éppen az ellenkezője. Ám ugyanabban bízunk, mint két éve: hogy a közelmúltnak feltett kérdéseink és válaszaink értelmes beszélgetéseket indítanak el, vagy hozzájárulnak azokhoz. A magyar demokrácia, s benne a magyar szellemi élet válságos helyzete, úgy gondoljuk, összefügg történeti örökségeivel. Ebben a helyzetben sokan politikai, társadalmi, sőt harci programokat sürgetnek. Úgy érezzük, legalább ennyire szükségünk van kutatási programokra – hogy feltárjuk, értelmezzük az utat, ami idáig vezetett. A búvópatakok útját, felszínre kerülésüket, ahogyan gátakat tudtak szétrobbantani.
   
Budapest-Ferencváros, 2012 decemberében               Rainer M. János
   
  


Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Utolsó módosítás:  2015. november 1. vasárnap

Keresés a honlapon